Annak idején, 2011-ben pánik tört ki a hazai múzeumi szakmában annak a hírnek a hallatán, hogy a műkincsállomány egy tekintélyes hányadát Ózdon, egy átalakított ipari csarnokban tárolnák. Az erősen késni látszó és azóta némileg finomodó „kultúrgyár” projekt elsődleges célja a környék munkanélküliségének megoldása lenne (és a digitalizálás, amit persze bárhol meg lehet oldani), de túl nagy áron, ha a pótolhatatlan értékek szállításával és tárolásával járó kockázatot is hozzátesszük. Most Franciaországban fogják a fejüket a Louvre szakemberei, mert lehet, hogy egy 200 kilométerrel arrébb lévő lepusztult bányavárosban építenének raktárat a múzeum kincseinek.
A Louvre Lens-hez közel, a párizsitól viszont igen messze épülne meg az a hatalmas raktárbázis, ahol a múzeum több mint negyedmillió műkincsét helyeznék el, egy 23 ezer négyzetméteres területen. A kiszemelt hely Liévin, a belga határhoz közeli bányavároska, ahol az 1974 bányaomlás után bezárták a lakosság nagy részének munkát biztosító szénbányát. A fiatalok körében 50 százalékos a munkanélküliség, a szélsőjobb felülreprezentált a szavazók körében. A tervek szerint ide indulna az első szállítmány 2018-ban, amit a szaksajtó a második világháború óta a legnagyobb műkincskonvojként emleget. (Akkor „aranyvonatok” szállították a műtárgyakat sokszor több ezer kilométeren át, ma kérdés, hogy milyen közlekedési eszközökön lehet tényleg biztonságosan szállítani ennyi műkincset.)
A Louvre Lens szakemberei könnyen és gyorsan eljutnának a liévini raktárba, de a párizsiak bajosan: vonattal ma öt óra az út, autóval jóval több. Tavaly a múzeum 45 kurátorából 42 levelet írt a Louvre elnökének és a kulturális miniszternek, hogy gondolják át a tervet, hiszen itt nem egy egyszerű raktárról van szó, hanem a „Louvre szívéről”, amely állandó gondozást, állagmegóvást igényel, és nem oldható meg ennyire távol Párizstól. A Louvre rendszeresen kölcsönöz kiállításokra műveket és az időszaki kiállításaihoz is folyamatosan „dolgoztatja” a raktárát. Ha napi rendszerességgel nem képesek a gyűjteménnyel dolgozni, akkor a múzeum sem működik – állítják a kurátorok. Az állandó szállítási kényszer nemcsak kockázatos, de igen költséges is, ezt nemcsak a Louvre szakértői, de a múzeumi világ más szereplői is megerősítik a projekt kapcsán.
A támogatók viszont úgy látják, hogy a mintegy 200 ezer műtárgyat őrző mai raktár a királyi palota alatt, közvetlenül a Szajna-parton nincsen biztonságban. A folyó legutóbb 1910-ben öntötte el a városnak ezen részét és általában százévente teszi ezt. Felmerült, hogy a grafikai anyag (150 ezer lap) Párizsban maradna, de valamiért a fővárosban és a környékén nem találnak alkalmas helyet egy komolyabb raktár építésére, immár évtizedek óta…
A „zöldtetős” beruházás tervei itt láthatók
