Stuart Little kisegérnek köszönhetően ma már kétségkívül Berény Róbert a legismertebb magyar képzőművész a világon˟, de ne feledkezzünk meg a sokáig legismertebbről, Moholy-Nagy Lászlóról, akinek a berlini Bauhaus Archiv szentel kiállítást, és bizony ez is nagy dolog.
Az eredetileg jogásznak készülő Moholy-Nagy László (1895-1946) képzőművészi pályája azzal a több száz rajzzal kezdődött, melyet az első világháború éveiben készített a front mindennapjairól. Mivel a háború után Kassák köréhez csatlakozott, 1919 után emigrált, és ezzel sajnos véget is ért magyarországi karrierje, ám elkezdődött egy sokkal komolyabb, leginkább a weimari, a dessaui, majd a chicagói Bauhausban. Egyike volt a világ első médiaművészeinek, hiszen úgy használta a fotográfiai eljárásokat, ahogy előtte senki (kamera nélkül készített fényképeket), majd kísérleti filmekkel kezdett foglalkozni (1929-ben!), fény-tér modulátort épített, színházi és filmes díszleteket tervezett és az elsők között publikált tudományos kötetet a filmről és a fotóról mint avantgárd művészeti ágról. Nem érdemtelenül említik a most Berlinben megnyílt kiállítás ismertetői Moholy-Nagyot a huszadik századik egy legnagyobb hatású művészének. Ennek bizonyításaképpen nemcsak Moholy-Nagy alig több mint két évtizednyi életművéből válogatnak fotókat, fotogramokat, konstruktivista alkotásokat, de olyan kortárs műveket is felvonultatnak, amelyek egyértelműen a művész kísérleteinek hatását tükrözik.
A Sensing the Future című kiállítást 2015. február 2-ig lehet megtekinteni.
(˟ copyright Erdész László.)
Fotó: Lucia Moholy portréja Moholy-Nagy Lászlóról 1926-ból. Bauhaus Archiv)
