Teremőr a kép előtt. Élő lény a kép előtt, az élő kép előtt. Előkép a valós képhez. A kép egészéhez, mely a dolgok mögött végbemenő jelenségeket nem megnevezi, hanem mutatja. Vagyis inkább sejteti. A festmény bal csücskénél, mint valami igézet, teremőr ül utcai ruhában. Csend és eltolódás ember, kép és kiállítótér kapcsolódási sávjain. Némaság. Némaság, mely felpattintja a tér hullámzó pontjainak csatjait. Nem látjuk? Talán. Azaz inkább nem. Nem baj. Azért még így van. Vagy így (is) lehet. Miért ne? Ebben a pillanatban úgy tűnik, mintha a teremőr egy kép lenne. Festmény. Mű a mű mellett. Másutt van, egészen biztosan másutt, de az is nyilvánvaló, hogy az őrzésére bízott mű lényegi tereinek valamely részében is. A mű tette ezt vele. Vagy nem a mű, hanem a pillanat, mely sok mindent megtehet és megtesz velünk. De az is lehet, hogy az asszony mélázós napra ébredt. Mindenesetre a felvétel alatt valami végbement benne, ami kontrasztolja a mögötte lévő műalkotást. Micsoda jelenlét! – Az asszony mintha a mögötte lévő másik teremben is lenne. – Mi minden történik arcán és kezén!
Mű és élet. Mű mellé tett élet.
(Barnás Ferenc: Trükk, részlet)
A teremőrök a muzeológia statisztái: egy-egy kiállítás megtekintése után nem tudjuk felidézni az arcukat, a korukat, hogy ültek-e vagy álltak, hogy köszöntek-e, amikor beléptünk a kiállítótérbe. Lapunk mostani számában talán többet foglalkozunk velük, mint a szaklapok évtizedeken keresztül összesen: Hamvay Péter cikke mellé Barnás Ferenc, a legtöbb irodalmi díjjal büszkélkedhető hazai teremőr írását és Andy Freeberg képriportját mellékeljük.
A New York-i születésű Andy Freeberg fotóriporterként a legnagyobb sztárokat fotózza a Time, a Rolling Stone vagy a Fortune számára, munkái olyan múzeumokban láthatók, mint az SFMOMA, a Museum of Fine Arts Boston, a The Portland Art Museum, a Museum of Fine Arts Houston vagy a George Eastman House. Életművének különleges fejezete a 2008-ban és 2009-ben Moszkvában és Szentpéterváron (többek között a Tretyakov Képtárban és az Ermitázsban) készített teremőrsorozata, amely először a The Guardianben jelent meg, magyarországi közlési jogát pedig a MúzeumCafé közvetlenül a művésztől kapta meg. Freeberg a fotóriporteri pályát lassan elhagyva ma már a fotóművészetre koncentrál. A Guradians-sorozat darabjai 2006 óta járják a világ legrangosabb kiállítótermeit, 2013-ban Szentpéterváron is bemutatták, legutóbb, idén novemberben a legnagyobb fotóművészeti vásáron, a Paris Photón láthatta a közönség. A nemcsak fotózó, de a terem-őrökkel el is beszélgető Freeberg, mint mondja, meghatódott az alulfizetett, monoton munkát végző emberek lelkesedésén és büszkeségén, akik úgy érzik, hogy munkájuk révén maguk is a nemzeti kulturális örökség részeivé válnak. Közgazdász, fogorvos, mérnök, énekes, tanár, hivatalnok, megannyi nagymama-korú asszony, akik más-más személyes okból választották ezt a hivatást nyugdíjas éveikre.
Barnás Ferenc Aegon-díjas regénye, a Másik halál a terem-őrzés mélylélektanába vezeti be az olvasót a szerzőnek az Ernst Múzeumban (a regényben „a Galériában”) töltött éveinek tapasztalatai nyomán. A mellékletünkben közölt írása lapunk felkérésére készült, és érzésünk szerint tökéletesen kiegészíti Freeberg fotósorozatát. Mi ezzel az összeállítással tisztelgünk a múzeumok „élő díszletei” előtt.
Képjegyzék:
Andy Freeberg: Antonius Pius szobra, az Ifjú és a Kariatida, Ermitázs, 2008
Andy Freeberg: Alekszandr Geraszimov: Sztálin és Vorosilov a Kremlben, Tretyakov Képtár, 2009
Andy Freeberg: Michelangelo szobrai: a Haldokló rabszolga és a Mózes, Puskin Múzeum, 2008
Andy Freeberg: Francois Boucher: Menekülés Egyiptomba, Ermitázs, 2008
Andy Freeberg: Paolo Veronese: Szent Katalin eljegyzése, Ermitázs, 2009
Andy Freeberg: Isidor Frikh-Khar: A bajtárs temetése, Tretyakov Képtár, 2009
