Régen még csak-csak lehetett felügyelni, hogy egy koncertre ne lehessen bevinni fényképezőgépet vagy kamerát, ma már, ugye lehetetlen, hiszen a telefont csak nem lehet elvenni az emberektől. Bár a múzeumokban nem járnak tömegek, így a közönség átlátható, ám tényleg zavaró, ha a teremőr egész nap kiabálva rohangál, hogy megakadályozza a felvétel készítését. A műtárgy persze lehet tabu, de a szelfivel nem lehet mit kezdeni. A londoni múzeum megadta magát.
A műtárgyakat szerzői és tulajdonosi jog is védi, meg aztán ott a vaku, ami nem tesz jót a műtárgyak többségének. Többnyire egy általános, fotózást tiltó tábla fogadja a múzeumok látogatóit, máshol (például templomokban) a vaku használatát tiltják. A kiváló minőségű beépített kamerákkal rendelkező telefonok idejében nehéz bármit is tiltani vagy megakadályozni, a párizsi múzeumokban (időszaki kiállításokon) például már csak azon a képcédulán van fotózási tilalomra vonatkozó jelzés, ahol a jogtulajdonos ezt kifejezetten kéri.
A National Gallery vezetői rájöttek, hogy a fotó és a műtárgy szerepe is megváltozott a közösségi média hatására, a múzeumban készült fénykép nem a műtárgyat próbálja megörökíteni, hanem a látogató ottlétét dokumentálja, valószínűleg hamarosan (vagy azonnal) egy poszt lesz valamelyik közösségi oldalon, így szerzői jogokkal foglalkozni teljesen felesleges, akárcsak tönkretenni ezzel a teremőrök idegeit.
Ha jól belegondolunk, remek reklám egy múzeumnak, ha a látogatók posztolgatnak belőle. Na tessék, a múzeummarketing szerepe is megváltozik…
Fotó: National Gallery, Wikipedia
