A városi sétákról készült írásunk hamarosan (az augusztusi számunkban) olvasható lesz, a munka viszont nem állt meg azzal, hogy elkészült a kézirat. Lapunk vizuális csapata úgy döntött, hogy tovább megy: belép azokra a terekre, ahová a séták már nem vezetnek, megörökíti azokat a rejtett helyeket, ahol ma nem fogadnak csoportokat.
György Péter néhány évvel ezelőtt leleplezte a „sötét hegyet” (Élet és Irodalom, 2010), ahová síelni, libegőzni, sétálni és rétesezni járunk: az egykori pazar villákban és szállodákban a Gestapo és az ÁVH követte el a létező legaljasabb tetteket, a jelöletlen épületekben ma tudatlan (vagy kényelemből tudatlan) lakók élnek, közintézmények működnek, már ami nem rohad szét lakatlanul, hogy már az sem látszik, hogy az évszázados épületrész vagy a szocialista évtizedek toldása állja kevésbé az idő múlását.
A – bátran mondhatjuk és szokás szerint – remek fotókra a lapszám megjelenéséig várni kell, itt álljon néhány amatőr darab, amit remegő kézzel készítettünk, miközben a történelem mázsás súlyát éreztük a vállunkra nehezedni.
Az 1944-ben a Gestapo főhadiszállásaként működő egykori Majestic szálló, fáskamráiban foglyokat tartottak
Egy szoba az Eötvös úti ÁVH-villából, ahol a Rajk-per vádlottjait vallatták és szembesítették
A három cella egyike az ÁVH-villa alatt. A Rajk-per egyik vádlottja, a kevés tútlélő egyike, Szász Béla Minden kényszer nélkül című regénye szobáról szobára bejárja az épületet
És miközben a vallatások zajlottak, az egykori szolgálati épületben lampionos kerthelyiség működött, ahol elterelésként mindig szólt a tánczene...
