The Crown – II. Erzsébet életrajzi sorozata a Netflix egyik legnézettebb programja, három évada látható, további kettő készül, ezzel kihúzzák – majdnem – napjainkig a brit királynő (és birodalma) élettörténetét. Aki ismeri a sorozatot, tudja, hogy időnként kellemetlen, elhallgatott epizódok is előkerülnek a királyi család életéből – a harmadik évadban egy egész (az első) rész koncentrál Sir Anthony Bluntra, a királyi gyűjtemény kurátorára, nem véletlenül.
A sorozatban II Erzsébet a világ legjobb diplomatájaként, a körülményekhez folyton igazodó, minden tépelődését elrejtő uralkodóként jelenik meg, aki emellett meglehetősen keveset ért a kultúrához, a trónra való felkészítése során láthatóan a legkevesebb idő a műveltsége megalapozására jutott. De úgyis körülvették olyan szakemberek, akik minden gondját megoldották. Egyikük volt Anthony Blunt (1907-1983), a csodálatos és páratlanul gazdag királyi gyűjtemény kurátora, aki úgy keveredett kémbotrányba, hogy végül simán kifordult belőle anélkül, hogy a pozícióját megingatta volna – persze élete végén neki is el kellett számolni a tetteiről.
Blunt a Trinity College-ban töltött évei alatt kezdett kémkedni a Szovjetunió számára, mégpedig meggyőzőséből, a kommunista párt iránti szimpátiából, tiltakozván Nagy-Britannia Hitlert sokáig elfogadó politikája iránt. Egyike volt a „Cambridge-i Ötöknek”, és a világháború idején, miközben az MI5 is beszervezte, közel 2 ezer dokumentumot adott át a szovjet titkosszolgálatnak. 1945-től dolgozott a Királyi Könyvtárnak, és közben át is vette az uralkodói gyűjtemény kezelést, ezzel gyakorlatilag nemhogy viszonylag bizalmas kapcsolatot épített ki a királyi családdal, de fizikai értelemben is gyakran az otthonukban tartózkodott. A sorozatban rendkívül intelligens és művelt emberként jelenik meg, választékosan beszélő, finom modorú úriember, aki lebilincselően tudott beszélni a gyűjtemény képeiről. Akkor is ezt teszi, amikor 1964-ben a brit titkosszolgálat szembesíti múltjával: éppen előadást tart Annibale Carracci Az idő és az igazság allegóriája című festményéről („Truth will come to light”), amikor megjelenik a hatóság, bár feltehető, hogy ez a jelenet csak a forgatókönyvíró zsenialitásának köszönhető. Ráadásul ugyanezekben a percekben közlik a királynővel, hogy kurátora szovjet kém volt, tehát ennél drámaibb módon nem is lehetett volna a brit történelem e különös epizódját filmre vinni. II. Erzsébet egyébként a sorozat láttán azt mondta, hogy lényegében minden történet és jelentet mögött van igazság, csak mindent kicsit hatásvadász módon „túltoltak” a rendezők, bizonyára az izgalom és az élvezhetőség kedvéért.
Blunt egy alku árán zavartalanul folytatta a munkáját a palotában, ez a sorozatban is kiderül, bár állítólag a család és ő is kerülte a személyes találkozásokat, végül 1979-ben Margaret Thatcher hozza nyilvánosságra az Ötök tevékenységét, és Blunt is megírja önvallomását, „nagy hibának” nevezve kémtevékenységét. A Thatcher-éra feldolgozása még hátra van, a készülő negyedik évadban találkozhatunk a Vaslady-vel, így nem tudjuk, Blunt ügye, nyilvános meghurcolása felmerül-e még a továbbiakban, mindenesetre a sorozatnak köszönhetően kapott némi publicitást a gyűjtemény rejtett arca. Azé a gyűjteményé, amely a világ legértékesebb magángyűjteménye, és amelynek létét a királynő láthatóan adottságnak tekinti, ennél többnek nem.
Most pedig egy részét elszállítják, évszázadok után először a Buckingham-palotából, mivel a palota egyes részeire jelentős felújítás vár.
