Két művészeti ág biztosan szegényebb lenne a magyarok nélkül, hiszen a műfaj megteremtését és a fejlődés irányvonalát már az alapoknál meghatározták: a (hollywoodi) film és a fotóművészet. Az amerikai filmipar magyar alapítóiról egy komolyabb kiállítás még várat magára, a nemzetközi fotóművészet néhány csodája, Franciaországban élt és élő alkotók munkái most megtekinthetők a BTM Vármúzeumában.
Néhány hónapja, amikor megjelent Cserba Júlia és Cseh Gabriella Magyar származású fotográfusok Franciaországban című kötete, csak reméltük, hogy egyszer egy kiállításon lehetőség lesz a méltatott művészek fotói, a reprodukciók közül minél többet személyesen is látni. A helyszínválasztás talán meglepő, de szerencsés, mert a Budavári Palota tárlatait bőséges számú külföldi is felkeresi, így több szempont is érvényesül: Magyarországon sosem látott fotók válnak megtekinthetővé Budapesten, az alkotók származása pedig esetleg éppen így lesz nyilvánvaló a külföldi látogatók számára. E tekintetben még számunkra is akadnak felfedezések, hiszen a művésznevek (Rogi André, Ergy Landau, Nora Dumas) nem feltétlenül utalnak magyar eredetre, a kötetnek és a kiállításnak köszönhetően jelentősen bővül azok köre, akiket mostantól a tágabb közönség is a fenti kategóriába sorolhat. Ami pedig Brassaït, Kertész és Capát illeti, esetükben bizonyára nincsenek kérdések, sehol a világon.
A kiállítás érdekes felütéssel kezdődik: egy radiátorral. Nem akármilyennel, természetesen. Cseh Garbriella doktori programja Kertészék, Brassaï egykori műtermeinek felkutatása és dokumentálása volt, a fűtőtest pedig a művész egyik otthonából származik, amelyet a bontás előtt mentett ki, és hozott a kiállításra, a romos műteremről készült fotója kíséretében. Az első, Kiindulópont címet viselő teremben jellemzően Kertész képeit látjuk, többek között egy lenyűgöző portrét Ferenczy Noémiről, az 1926-ban készült sorozat egy lapját. Nagyon kicsi a tematikai váltás a Humanista fotográfia termében, hiszen itt is portrék, emberközpontú alkotások sorakoznak. Az irodalom Dora Maart, Picasso szerb származású fotóművész szerelmét rendszerint kemény, temperamentumos nőként írja le, Rogi André képén egészen más, jóval „puhább”, finomabb személyiségként jelenik meg. Itt látjuk Brassai és a korszak művészvilágát (Chaplintől Camus-ig) megörökítő Ervin Marton képeit is.
A harmadik terem a kortárs fotográfia helye: a magyar származású fotósok franciaországi története nem ért véget a nagy klasszikusokkal, hanem máig tart. Külön szekció jut az aktoknak és a sajtófotónak, az előbbiben Révai Ilka, az utóbbiban Robert Capa és Martin Munkacsi művészete megkerülhetetlen, Bernand-Mantel Gérard Philipe-portréja, Lucien Aigner Einsteinje pedig a kiállítás legemlékezetesebb darabjai közé tartoznak. A tárlatot a munkafolyamatokba való betekintés zárja, jó néhány kontaktot lehet nagyító segítségével közelebbről is szemügyre venni, és olyan sajtótermékekből is bőséges válogatást láthatunk, amelyek munkát, publicitást és megélhetést nyújtottak a tárgyalt fotóművészek számára.
A gazdag válogatást több francia és magyar közgyűjtemény, magángyűjtő és örökös tette lehetővé. A kiállítási vezető füzet mellett nem készült katalógus, de minek is készült volna. Annál többet, mint amennyit a kötet szerzői (egyben a kiállítás kurátorai) felkutattak és megírtak, e témában bajosan lehet ma publikálni.
A kiállítás január 2-ig látható, a kötet ezt követően is elérhető marad.
