A MúzeumCafé legújabb, napokban megjelent számában egy különleges mellékletet is kezébe vehet az olvasó: az Érdekes Újság első világháborús képsorozatának válogatását, azokat a fotókat, amelyeket a katonák készítettek és küldtek be a lap felhívására. Ezzel és a képeket digitálisan is bemutató honlappal tiszteleg a folyóirat a száz éve kezdődött „nagy háború” hősei előtt.

Tudjuk, hogy képzőművészek sora örökítette meg az első világháború eseményeit és hangulatát, ki önként vállalkozó „riporterként” (Mednyánszky László vagy az éppen akkor képzőművésszé váló Moholy-Nagy László), más az őt ért kényelmetlenségeket tette művei témájának (Rippl-Rónai lehet erre a legjobb példa). Fotográfusok is megörökítették a harcterek eseményeit, ám a közönség nem művészetet, hanem beszámolót, helyzetjelentést igényelt. Ennek kielégítésére adta ki az Érdekes Újság világháborús fotósorozatait, szám szerint tízet, füzetenként 12-12 fotóval. A képek készítői nem profi fotósok, hanem kamerával rendelkező katonák voltak, akik nem kiküldött tudósítóként és nem propagandistaként, hanem a valóság rögzítőiként örökítették meg az ünnepélyes vagy éppen teljes szokványos pillanatokat – a képek alapján bátran kijelenthetjük, hogy mindegyiknek van ereje.

Az Érdekes Újság nyilvánvalóan nem rendelkezett kellő forrással arra, hogy tudósítókat küldjön a frontokra, ráadásul a hátrányból erényt kovácsoltak azzal, hogy a katonákkal küldettek képeket, így az egész album sokkal személyesebb, a fiaikat, férjeiket hiányoló hozzátartozók bizonyosan jobban tudtak azonosulni az életszerű, megkomponálatlan, mégis hallatlan erővel bíró fotográfiákkal. „A harctéri fotográfia versenyen felül uralkodik. Bár hétről-hétre egész lavina ömlik felénk, mégis többet mondanak, közelebb hoznak bennünket a nagy dráma színteréhez, mint a nyomtatott írás, vers, riport, miegymás. Nem unjuk, nem sokalljuk annyira, mint amennyire sokaságuknál fogva várni lehetne. A háború levegője csap ki belőlük és ez a levegő a folyton megismétlődő sztereotip események és azok külsőségei között is mindnyájunkat érdeklő véresen izgalmas valami” – írja a sorozatról Bálint Aladár a Nyugatban.

Mi, az utókor már tudjuk a háború végét, amit Bálint 1916-ban még nem tudhatott. A MúzeumCafé a célból elkészült honlapján végig lehet nézni a sorozatot, hogy vajon tetten érhetjük-e a fotókon a reménytelenség közeledtével eufóriából depresszióba átcsapó hangulatot. És ugyan „amatőrök” küldték be a képeket, de a lapok láttán csak az jut eszünkbe, hogy ez bizony színtiszta művészet!
 

A reprodukciók a Jáki László magángyűjteményében őrzött példányokról készültek, melyeket a Dunavecsei Helytörténeti Múzeumba helyezett el letétként (reprodukciók: Józsa Dénes, Szépművészeti Múzeum).

Illusztrációk:

Herceg Odescalchi Lóránt főhadnagy Kodak-felvétele: Nagy urak a lovak. II. füzet

Révész és Bíró 100 koronás harmadik díjjal kitüntetett pályaműve: Hol vagy talján? IV. füzet