Bartók Béla halálának 70. évfordulója alkalmából (amely éppen ma van) a brüsszeli magyar intézet (azaz a Brüsszeli Magyar Nagykövetség Kulturális Szolgálata) Bartók Fesztivált rendez, ennek keretében nyílt meg néhány napja az intézet kiállítóterében a két évvel ezelőtti párizsi Allegro Barbaro kiállítás „kistestvére”, több olyan alkotással, amely az azóta történt kutatások nyomán került elő és válik most nyilvánossá.

Bartók Béla nevét felhasználni a modern magyar művészet nemzetközi népszerűsítésére nem egyszerű ürügy: a zeneszerző fontos része volt annak a körnek, amelyik a hazai kultúra minden területén elhintette a modernista szemléletet, nemcsak a zenében és a képzőművészetben, de a színházban és az irodalomban is. A Párizs felől érkező fauve és kubista hatások hamar jelentkeztek a különböző művészeti ágakban, még ha a kritika nem is fogadta kitörő lelkesedéssel – ezt a jelenséget nevezte – egy korabeli kritikus nyomán – Rockenbauer Zoltán apacs művészetnek, mely kifejezés mára rögzülni látszik a közbeszédben (így most mi is nyugodtan használjuk). Ebből merít most az intézet kiállítása, pontosabban a két kurátor (Rockenbauer Zoltán mellett Barki Gergely): 22 festményt, grafikát egy plakátot mutat be a tárlaton, amely folytatása egy 2010-es brüsszeli „magyar vadak” kiállításnak. A Dialogues de Fauves kiállítást akkor több tízezren látták, az alkalomból megjelent háromnyelvű katalógus is szépen fogyott, nemcsak Brüsszelben, de a nemzetközi terjesztésben is.

A közönség most is találkozhat főművekkel, így Márffy Ödön Kerpely Jenőt ábrázoló portréjával vagy Berény Róbert Karosszékben ülő nő című olajképével. Réth Alfréd Kubista csendélete az életmű egyik legfontosabb darabja, ezt egy évszázada nem állították ki, a mű feltehetően szerepelt a Művészház 1914-es kiállításán, de ennek pontosítása még várat magára. Szobotka Imre szintén kubista alkotása viszont még soha nem szerepelt a nyilvánosság előtt, erről a napokban publikált először a két kurátor. Ziffer Sándortól két korai neós mű, egy enteriőr és egy csendélet, Pór Bertalantól hat Bartók-rajza szintén először szerepel kiállítóhely falán – Pór grafikái közül négy idén került elő. A hangsúlyt ezen a tárlaton a magyar kubizmus bemutatására fektették, elsősorban a legújabb kutatási eredményekre és az újonnan előkerült alkotásokra építve.

A megnyitón a két kurátor előadást tartott, itt is, miként a megnyitót követő zongoraesten, telt ház volt. A közönség soraiban a magyarok mellett fontos brüsszeli gyűjtőkkel is lehetett találkozni – egy újabb apró lépés abba az irányba, hogy a magyar modernizmus egyszer a kvalitásának megfelelő elismertségnek örvendjen a világban.

Illusztráció: Márffy Ödön: Kerpely Jenő (részlet)