Néhány éve még azt gondoltuk, hogy elvész az emlékezetből (a magyar színház és a művészet történetébe pedig be sem kerül) az a különleges néhány év, amikor a Bábszínház műhelyében progresszív képzőművészek tervezték és kivitelezték az előadások díszleteit, bábfiguráit és plakátjait, azaz egyszerűen meghatározták az intézmény arculatát, a hivatalos kiállítóterekből kirekesztve, a megélhetésért, mégis lelkesen és tehetségesen, képességeik legjavát nyújtva. Szerencsére kiderült, hogy a Bábszínház jelentős tárgyi anyaggal rendelkezik a korszakról, a vonatkozó alkotásokat pedig hozzá tudja rendelni a korszakot alaposan ismerő kurátor. A Tiltottak menedéke kiállítás a Képzőművészeti Egyetemen minden tekintetben egyedülálló tárlat.

 

Minden Vitéz Lászlóval kezdődött. A Korngut-Kemény bábos dinasztia tényleg minden generáció által ismert figurája a gyermek Bálint Endre hőse volt, alakja, a Népligeti mutatványosok előadásának emléke a festő alkotásain többször is feltűnik, évtizedekkel később is. Jakovits József szobrász, Bálint művésztársa az Európai Iskola csoportban, sőt, sógora, 1945 után az újjászervezett Bábszínházban kap megbízást a bábműhely megszervezésére. Hamarosan Kemény Henrikék színházát államosítják, a kellékeket a megsemmisítés elől Jakovits menekíti el és ládákban őrzi Rottenbiller utcai lakásában – ahol Bálint is lakik. Az Európai Iskola megszűnését követően a perifériára szorult, a szocreál művészet elvárásainak megfelelni nem kívánó művészeknek a gonosszal elbánó Vitéz László közelsége adott erőt a túlélésre, és a színház műhelye pedig megélhetést: Jakovits mellett Korniss Dezső bábokat festett és formázott, Bálint plakátokat rajzolt, Márkus Anna (rövid ideig Pilinszky felesége), Bródy Vera díszleteket és bábokat tervezett (Misi Mókus, ugye emlékszünk rá?), és a legtovább, élete végéig itt dolgozott Ország Lili, ugyancsak tervezőként.

A Kolozsváry Marianna által rendezett kiállításon egy eredeti Vitéz László fogadja a látogatót, a falon festmények, grafikák, bábok, a tárlókban tervek és fotók idézik fel ezt az időszakot. A képzőművészeti alkotások motívumai és a bábszínházi munkák egymásra asszociálnak – minden bábfigura szoborként és minden díszletterv egyedi grafikaként értelmezhető. Látjuk, hogy egy alkalmazott művészeti műhely nyújtotta azt az alkotói szabadságot, ami a képzőművészeti életben nem adatott meg. A belső teremben pedig megelevenedik Wolfgeng Weyrauch A japán halászok című darabjának színpadképe, bábokkal, díszlettel, az eredetikkel, amelyeket Ország Lili 1966-ban megálmodott és létrehozott. Megható és lenyűgöző, ugyanúgy része az életműnek, mint a nemrégiben monografikus tárlaton (MNG) kiállított festményanyag.

A Tiltottak menedéke március 13-ig tekinthető meg, hétköznaponként, a Képzőművészeti Egyetem emeleti kiállítótermeiben.