De nem maradt le Tihanyiról, Berényről, Rippl-Rónairól, ők ugyanis a Nyugat első nemzedékéhez tartozó, de a többségét jócskán túlélő Füst Milán baráti köréhez tartoztak, így műveikkel volt módja gyarapítani képzőművészeti gyűjteményét. A nyilván legnagyobb magyar írói műgyűjteményt a Petőfi Irodalmi Múzeum állítja ki, az az intézmény, ahol a hagyatékot ma letétként őrzik.

 


Füst Milán (1888-1967) hosszú életének köszönhetően hidat jelentett a modern irodalom klasszikusai és kortársaink idősebb nemzedéke között, hiszen csaknem egyidős volt Karinthyval és Kosztolányival, egy nemzedékkel idősebb József Attilánál, de évtizedekkel élte túl őket. A mai hetvenes-nyolcvanas írónemzedék még járt az egyetemi óráira és lakására, ahol áhítattal hallgatták előadásait, ellentmondást nem tűrő kritikáit. Tökéletességre való törekvése már korai naplóiban is megjelenik: a húszas években néhány hét alatt – saját bevallása szerint – három német város múzeumaiban 30 ezer műtárgyat tekintett meg, ebből 18 ezret „alaposan”. Vitriolos tollú ítész volt, Raffaello és Botticelli például kapott tőle hideget-meleget.


Saját gyűjteményét felesége anyagi segítségével építette fel: Helfer Erzsébet aranyműves családból származott, a harmincas években megszerezte az Epeda-rugók hazai forgalmazásának kizárólagos jogát, így „jól tartotta” íróként, költőként, esztétaként is jelentékeny férjét . A most nyílt kiállítás megnyitóján a hagyatékot gondozó alapítvány képviseletében beszédet mondó Szegedi-Maszák Mihály irodalomtörténész emlékezett arra, hogy az ötvenes évek elején Füst Milán az ő édesapjától szeretett volna megvásárolni egy Csontváry-művet (Római-híd Mostarban), de a hét jelentkező közül végül Tompa Kálmán volt a szerencsés (és tehetős), hiszen akkor 10 ezer forintot fizetett a képért – a népi írók orvosa később életjáradék fejében Pécsnek adta el gyűjteménye legjavát, így ez a mű is ma ott látható.


Ha Csontváry nem is, de a kiállításon láthatók Mednyánszky, Gulácsy, Nagy Balogh János munkái, valamint több alkotása a Nyolcak művészetitől; Berény Róbert az író legszűkebb baráti köréhez tartozott, akárcsak Weiner Leó, a zeneszerző portréja egyike a legismertebb Berény-műveknek, nos, ez is Füst Milánhoz került annak idején. (Füst Milán és Berény barátságáról tanúskodik egy karácsonyi akvarell képeslap, melyet a festő készített és küldött barátjának.) Gulácsytól, Tihanyitól, Berénytől főműveket őrzött az író, a kevés gyűjtemény egyikében, amelyik veszteség nélkül túlélte a 20. századot.


A tárlat három részből áll: az első teremben fotók, dokumentumok, Füst Milán köteteinek első kiadásai vezetik be a látogatót a Hankóczy Jenő utcai lakás világába, a következő két teremben a magyar, illetve külföldi művek mellett eredeti bútorok, használati tárgyak segítenek feleleveníteni Füst Milán és Helfer Erzsébet otthonát.


Illusztráció: részlet Füst Milán és Helfer Erzsébet lakásából, a kiállításon is látható bútorokkal és alkotásokkal (fustmilan.hu)