A Képző- és Iparművészeti Lektorátus 2012-ben beolvadt a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.-be, és míg nemrégiben be is költözött a MANK szentendrei székhelyére, tetemes, 550 folyóméternyi iratanyaga a Magyar Nemzeti Galéria Adattárába került.
Köztéri szobrokkal kapcsolatos engedélyezések, pályázatok kiírásai és eredményei, alkotóművészeti középdíjak, ösztöndíjak zsűrizéseinek jegyzőkönyvei – ezek alkotják az 1963-ban alapított és 2007-ben önállóságát vesztett Képző- és Iparművészeti Lektorátus dokumentációját. Az intézményt ekkor a Magyar Művelődési Intézetbe, majd öt évvel később a Művészeti Alap jogutódjaként létrejött, többek között művésztelepeket és műteremlakásokat kezelő MANK-ba olvasztották. A több mint öt évtized működésének iratanyaga januárban került az MNG Adattárába, ám folyamatosan bővül, hiszen a MANK-nál keletkező dokumentáció is évente ebbe az archívumba kerül és válik kutathatóvá a korábbi iratokkal együtt.
Az iratok korszerű feldolgozása és digitalizálása komolyabb összegbe kerülne, így egyelőre az eredeti szisztémát megtartva, a meglévő elavult, de a célnak megfelelő adatbázist felhasználva tudják kiszolgálni a kutatókat, így felelnek meg adatszolgáltatási kötelezettségeiknek – a kutatók és a MANK számára is.
2002-ben az olvasók is ízelítőt kaphattak a Lektorátus munkájából: Wehner Tibor szerkesztésében két kötetben megjelent egy válogatás az 1962 és 1964 között létező Művészeti Bizottság (ez a zsűri részben a Lektorátus helyett, részben mellette működött ebben a két évben) jegyzőkönyveiből Adatok és adalékok a hatvanas évek művészetéhez címmel. Ezek a személyeskedéstől sem mentes bizottsági ülések döntöttek a nagy építkezésekhez kapcsolódó művészeti alkotások kivitelezéséről, művészek külföldi kiállításokon való részvételének engedélyezéséről, köztéri szoborpályázatok elbírálásáról.
Illusztráció (Fortepan/VÁTI)
Andrássy Kurta János: Kiáltás, 1965, Kazincbarcika
Tar István: Pletykázók, 1966, Salgótarján
