Egy különleges helyen egy különleges bútordarabbal futottunk össze. Trieszt csak a huszadik században annyi alkalommal cserélt gazdát, amennyiszer a stratégiai szempontból fontos kikötők szoktak. Itt épült fel, egy szikla tetején a varázslatos Miramare kastély, amely nem sok szerencsét hozott története alig néhány lakójának. Közülük az egyik, Aosta hercege egy érdekes bútordarabot készíttetett, amely ma különösebb megjegyzés nélkül húzódik meg a kiállítótérben, el is mennek mellette a látogatók, rezzenéstelen arccal. Ki volt ő és milyen ez a bútor?
A magyar határtól mindössze háromórányi autóútra található Trieszt olasznak egy kicsit osztrák, osztráknak pedig éppenséggel olasz, szokás is a Monarchia vagy Ausztria Riviérájaként emlegetni az egykor volt birodalom kikötőjét. Itt lakott Habsburg Miksa főherceg és tengernagy, Ferenc József öccse, aki elhatározta, hogy a várostól alig néhány kilométerre lévő, a tengerbe nyúló egyik sziklára kastélyt építtet, parkjába pedig különleges növényeket telepíttet. 1860-ra készült el a kastély, amelyből pazar kilátás nyílik a városra, az öbölre, a tengerre, a környező hegyekre, miként díszparkjának több szegletéből is. Ma már tudjuk, Miksa (feleségével, a belga király lányával, Saroltával együtt) nem hozott jó döntést, amikor felkérésre 1864-ben elfoglalta a mexikói trónt: többet nem látta Triesztet, hiszen három évvel később a köztársaságpártiak kivégezték.
A kastélyt egy darabig még a Habsburg család tagjai használták, majd 1920-ban a várossal együtt Olaszországhoz került, ekkor költözött be Aosta hercege, Amadeo (1898-1942), III. Viktor Emánuel olasz király unokaöccse, aki az alsó szint berendezését meghagyva a 20-as, 30-as évek divatjának megfelelően art deco bútorokkal rendeztette be az épület második szintjét. Ám sokat ő sem lakhatott a kastélyban. A termetes (198 centiméter magas) és vonzó herceg Oxfordban végezte az egyetemet, igazi anglomán ember volt, oxfordi angolsággal beszélt, rókára vadászott és lovaspólózott. Ennek némileg ellentmond, de a kor szellemének megfelel, hogy üdvözölte Mussolini birodalmi törekvéseit és a légierő parancsnokaként részt vett az olasz hadsereg afrikai hadjárataiban, Afrika gyarmatosításában. Érdemei elismeréséül egyenesen Kelet-Afrika alkirályának nevezték ki. Olaszország 1940-es hadba lépésétől vezető szerepet játszott Brit-Szomália elfoglalásában, az egész olasz hadsereg legsikeresebb offenzívájában, amelyet német segítség nélkül hajtott végre, ezzel alkirályi „birodalma” még nagyobbra nőtt. Nem sokáig örülhetett a sikernek, mert fél évvel később az olaszok kénytelenek voltak letenni a fegyvert, Aosta hercege hadifogságba került és 1942 márciusában maláriában elhunyt, mégpedig egy brit táborban.
A kastély ma mindkét neves lakójának emléket állít, az alsó szint Miksának, a felső Amadeónak, az alsó egy 19. századi tengerész és keletimádó felesége ízlésének megfelelően, a felső egy finom és korszerű ízlésű polgárnak, akiért a kiállított fotók tanúsága szerint rajongtak az olaszok. Ő pedig viszonozta ezt, Mussolini hű parancsnokaként. A Miksa-féle vaskos faragott bútorokkal szemben Aosta hercege a filigrán art decót választotta. Aztán a számára gyártott türkiz színű kárpitozott garnitúrák mellett egyszer csak felbukkan egy könyvállvány, minden megjegyzés nélkül, amelynél jobban nehéz bárminek is jelképezni a 30-as éveket. Hiszen horogkeresztet formáz.
Triesztet egy darabig a németek tudhatták magukénak, 1945 után Jugoszlávia próbálta megszerezni, a környéket zónákra osztották és csak 1954-től újra és egyértelműen Olaszországé. A kastélyt egy darabig katonai és tengerészeti vezetők használták, 1955-ben államosították, felújították és múzeumként nyitották meg a közönség előtt.
