Freudot vinni Bécsbe olyan magas labda, amit eddig valahogy nem ütöttek le, és mi sem kapcsoltunk rögtön, hogy mennyire nyilvánvaló az összefüggés a Londoni Iskola (The School of London) közelmúltban elhunyt sztárművésze és a freudizmus szülővárosa között.

Kortárs kiállításokat Bécsben a legkevésbé a Kunsthistorisches Múzeumban szoktunk keresni, és a merészen kitárulkozó kettős aktot ábrázoló molinó a Mária Terézia szobor szomszédságában, a múzeum épületén bizonyára érdekes színfoltja lesz az idei bécsi adventi vásárnak, ám a tárlat kurátorai alapos magyarázattal szolgálnak a helyszínválasztást illetően.

Sigmund Freud egy pillanat alatt megfejtette volna, hogy legkisebb fiától, az építész Ernsttől Berlinben született Lucian unokája 1999-ben miért tiltotta meg, hogy Bécsben kiállítsák a műveit. A lapok akkoriban úgy vélték, attól fél, hogy nagyapja neve és hatása teljesen elvonná a figyelmet a művészetéről, egyenesen „nagyapa-komplexust” emlegettek, holott lehetett olyan olvasata is a festő döntésének, hogy ebből az országból üldözték el családját, a többieket, akik maradtak, szinte mind megölték. Freud mindent cáfolt, eközben pedig a második világháborút követően mindössze egyszer járt Bécsben, pedig számos emlék kötötte ide. 1935-ben, 12 évesen apjával együtt meglátogatta a nagyapját, ekkor látta a pszichoanalízis atyjának igen gazdag antik gyűjteményét és az akkori idők egyik leggazdagabb klasszikus képtárát, a Kunsthistorisches Múzeumot. Nagyapjától kapott is egy Bruegel-mappát – bizonyíthatóan ő és Velasquez volt a legnagyobb hatással a gyermek Freudra, ahogy a későbbi művészi pályájára Tiziano és Rafaello, de nem tűnik belemagyarázásnak Klimt, Schiele és Kokoschka befolyása sem. (A Freud család és a múzeum között szoros kapcsolat állt fenn: Ernst Kris kurátor, reneszánsz szakértő elhagyván a pályát Sigmund tanítványa, majd praktizáló analitikus lett. És ide került, pontosabban menekült a háború előtti pillanatokban az antik gyűjtemény, mivel a már igen idős Freud fiát követve 1938-ban Londonba távozott.)

A bécsi kiállításnak helyet adó múzeum valóban mindent elkövetett annak érdekében, hogy a Freud-Freud illetve a Freud-Bécs kapcsolat kellőképpen reprezentálva legyen. Az életművet átfogó negyvennél több festmény (az 1943-as önarcképtől az utolsó, 2011-es A kutya portréjáig) többsége portré és akt, igazodván az életmű lényeges irányaihoz, és itt van a rekordáron elkelt Benefits Supervisor Sleeping, a tulajdonos Abramovics jóvoltából.
Freud nagy betegen elfogadta a felkérést és részt vett ennek a kiállításnak az előkészítésében, tehát élete végén megbocsájtott Bécsnek. Azt is ő kérte, hogy a művei az általa becsült – és gyermekként személyesen is megcsodált – klasszikusok szomszédságában kapjanak helyet.
Így válik egy klasszikus képtár Lucian Freud kiállításának természetes helyszínévé.