Pár hete nyílt, az ünnepek alatt Bécs egyik legnépszerűbb programja volt, és május végéig még látható: a Holdra szállás 50. évfordulója alkalmából rendeztek látványos, okos és szórakoztató kiállítást a Természettörténeti Múzeumban.

Ritkán áll hosszabb sor Mária Terézia balján, mint jobbján a róla elnevezett téren, nem jellemző, hogy a természeti múzeum nagyobb tömeget vonzzon, mint a szépművészeti, ám ezúttal – a két ünnep között – előfordult, hogy bizony nagyobb türelemre volt szükség a bejutáshoz. A mi Holdunk kiállítás minden korosztálynak egyformán élményt nyújt, és mutat be minden, szinte unásig ismert adatot teljesen más perspektívából, egészen magával ragadó installációs háttérrel.

A kurátorok ügyeltek arra, hogy minden tudománynak jusson hely, vannak régészeti leletek, geológiai elemek, vallási utalások, művészettörténet (kortárs művek) és természetesen csillagászat, számtalan magyarázat, hogy mit látunk és miért a bolygónkról, gyorsított felvételen aszályt követ dagály, hogy aztán újra szárazföldön találják magukat a kikötő csónakjai, amikor a tenger visszahúzódik. Bele lehet hallgatni az R. E. M, Ozzy Osbourne, a Police, a Doors, a Pink Floyd vagy David Bowie vonatkozó dalaiba, hiszen a popkultúrát sem hagyta hidegen a téma. Az egyik nagyobb terem közepén hatalmas Hold-rekonstrukció lebeg, és itt már ízelítőt kapunk a Holdra szállás szándékáról: egy kis képernyőn látható a történelmi pillanat, amikor Kennedy elnök meghirdeti az Apollo-programot, 1961-ben.

A következő teremben máris a Holdon járunk, körben az Apollo űrhajók küldetései következnek sorban, alattunk és körülöttünk olyan atmoszférát teremtve, mintha magunk is meghódítottuk volna örök kísérőnket. Van lehetőség VR-élményre is, de azért eszünkbe vésik: a Holdon nincs szag, nincs eső, nincs szél, nincs szürkület – és nincs élet, csak valami homokszerű talaj, amit lehet lapátolgatni, a súlyunk is lényegesen kevesebb, erről az ottani szabályoknak megfelelően beállított mérlegen is meggyőződhetünk. Lehet vezetni holdjárót és végig nézni, ahogyan annak idején az ORF stúdiójában izgatottan várták a közvetítést Armstrong kis lépéséről.

A kiállítás lényegében arról szól, hogy a földi létünket hogyan befolyásolja évezredek óta a Hold létezése, hogy mit gondolunk, milyennek sejtjük és mit próbálunk kezdeni vele, mindezt oly módon, hogy mindegyik érzékszervünknek jut élmény, minden korosztály garantáltan úgy távozik, hogy többet és máshogyan gondol a Holdról, mint előtte.

Fotók: © NHM Wien, Christina Rittmannsperger