Igazán közhely ma már, hogy a fotográfia története igen szegény lenne a magyar alkotók nélkül, és még az a kijelentés is megállja a helyét, hogy a magyar fotográfusnők nélkül. Besnyő Éva pályája és életműve egymagában szimbolizálja mindazt, amit a szociofotó, a fényképezés mint a női emancipáció egyik lehetősége és művészként a tudatformálás jelent.
A Kassák Múzeum Személyes távolság című kiállítása Besnyő Éva (1910-2203) fényképeit három téma köré rendezi: művészi látásmódja, kapcsolatrendszere és társadalmi szerepvállalása. A sokszínű életmű eddig többnyire ismeretlen, vagy legalábbis korábban nem kiállított darabjai láthatók. Milyennek ismerhetjük meg Besnyőt a fotográfiák alapján? Egy tudatos, nyitott, modern és a változásokra készen álló alkotó jelenik meg előttünk, akit a történelem és a többszöri országváltás sem térített el attól a művészi attitűdtől, amelyet pályakezdő korától, Pécsi József iskolájától elkezdett. Robert Capát gyermekkorától ismerte, Kepes Györggyel is szoros kapcsolatban állt, ezeket az adatokat minden lexikonszócikkben megtaláljuk, ám a kiállítás egyik meglepetése a Beck-családdal való közvetlen viszonya, amelyet egy szerelmes fotó igazol Beck Andrásról és Szántó Piroskáról (kevesen tudják, hogy ők ketten igen fiatalon jegyben jártak), illetve egy későbbi levél Beck Judithoz, akinek neve ekkor már Major Tamásnéként szerepel a borítékon.
A húszas évek második felétől egy rövid ideig magyar írók, képzőművészek, fotósok sokasága talált inspiráló közegre Berlinben, ám ahogy a többségnek, így Besnyő Évának is távoznia kellett – ő Hollandiát választotta, férjét követve. Érdekes azonban, hogy sokakkal ellentétben (és ez a fotográfusok között talán még ritkább) gyakran visszatért Magyarországra dolgozni, ezért az életrajz szerint már a külhonban töltött időszakból több magyar téma is fennmaradt. Az ügynökségeknek vállalt munka anyagi biztonságot adott, ez pedig megteremtette az önkifejezés lehetőségét Besnyő számára, aktivitása és nyitottsága pedig a holland nőmozgalom felé terelte.
Sok szempontból jelképes tehát Besnyő Éva életútja, ám egy fotográfus esetében a művek látványa és feldolgozása akár független is lehet az életrajz alakulásától, és ez főleg a múzeum belső terében elrendezett képanyagra igaz, amelyet elég csak áhítattal csodálni, minden egyéb konspiráció és értelmezés nélkül.
A kiállítás (kurátorok: Csatlós Judit és Juhász Anna Mária) a Kassák Múzeumban 2020. december 13-ig látható.
Illusztrációk:
Besnyő Éva: A Wannsee-i strandon, Berlin, 1931 (Maria Austria Intézet, Amszterdam)
Besnyő Éva: Önarckép, Berlin, 1931 (Maria Austria Intézet, Amszterdam)
