A régészet lényege természetesen nem a halál okának megfejtése a megtalált emberi maradványoknál, mégis sokszor hasonló rejtvényekkel, rejtélyekkel találkozik a kutató: szokásokra, közösségek hiedelmeire, testi és lelki betegségek korabeli feldolgozására lehet következtetni, ezáltal pedig kirajzolódik az adott korban és helyen elhelyezhető társadalom sok-sok jellemzője. Budapest alatt több évezred számtalan közössége és társadalma hagyott nyomot, és úgy tűnik, ennek még csak a töredéke ismert. Hihetetlenül gazdag leletanyag lapul még mindig a város alatt – ebből nyújt ízelítőt a Budapesti Történeti Múzeum most nyílt kiállítása. 

Kik éltek előttem abban az utcában, abban a városrészben, ahol most lakom, ezer vagy ötezer évvel ezelőtt? Erre csak akkor derül fény, ha a környéken egy nagyobb beruházás készül, ennek apropóján pedig leásnak a föld mélyére, akár már néhány méterre, és kiderül, hogy egy egész temető vagy egy egész település háztartása lapult ott háborítatlanul évszázadokig vagy évezredekig. A nagyberuházások sokszor megkeserítik a városlakók életét, hiszen zajt, koszt és fennakadásokat okoznak a közlekedésben, de a régészek számára ilyenkor tárja fel a város az igazi titkait, más módon ugyanis nem áll módjukban utakat felbontani, épületek alapjai alá nézni. 2005 és 2015 között rendkívüli mennyiségű ilyen beruházás zajlott: kétezer építkezés során száz feltáráson dolgoztak a fővárosi régészek, a BTM mindhárom vonatkozó osztályáról (ős- és népvándorláskor, ókor-római kor és középkor). A most előkerült leletmennyiségre jellemző adat, hogy az elmúlt száz év leletanyagának 60-80 százalékát a tárgyalt tíz év alatt találták meg. Ami még fontosabb: olyan kultúrák tárultak fel, amelyek eddig nem voltak ismertek a szakmabeliek számára.

A kiállítás egy interaktív térképpel köszönti a látogatót, ahol mindenki megkeresheti a lakóhelyéhez legközelebbi újdonsült lelőhelyeket. A köztudatban nagyjából Aquincummal kezdődik a város története, majd a Vár körüli középkorral folytatódik, a pesti várfalakkal, amelyek maradványai itt-ott megtalálhatók. Most pedig kiderül, hogy a környék már jóval régebben lakott volt, a mai Soroksártól a mai Albertfalváig, a mai Rákos-patak környékétől a mai Békásmegyerig – a római légiók nem az első letelepedők voltak, nem beszélve a honfoglaló magyarokról, akiket az igen késői betelepülők között tarthatunk számon.

Egészen hihetetlen, hogy ahol már többször is zajlott építkezés, nagyberuházás, mégis csodákat tartogat a föld mélye. Csak egy példa.  Az egykori BEAC-pálya helyén a hetvenes évek közepén felépült a Budai Skála, ami annak idején nyilván komoly földmozgatással járt. Mégis harminc évvel később, az új pláza építésekor vált teljessé az a kép, mely szerint a Gellért tértől a Móricz Zsigmond körtéren át a Fehérvári útig hét régészeti korszak rajzolódik ki, vagyis a történet (ameddig a leletekből következtethető) már 10 ezer éve elkezdődött. A volt Skála parkolója alól például egy száznál is több darabból álló igényes, reprezentatív edénygarnitúra került elő, a Kr. e. 1400-1300 körüli időszakból. Úgy tűnik, hogy a mai fogyasztás temploma helyén a késő bronzkorban is hasonló szokásoknak hódoltak az itteniek.

A Zsidi Paula kurátor által rendezett Kincsek a város alatt kiállítása látványos installációkkal vonja be a látogatót a régészek munkájának részleteibe, végigkövetheti a „nyomozás” folyamatát az ásástól a töredékek értelmezéséig, a kormeghatározástól a grafikai rekonstrukciókig, ahol megelevenednek a mai Budapest előtti, a maguk idejében épp ilyen modern és fejlett kultúrák.