A Pittsburh-i Carnegie Museum of Natural History munkatársai állatos viccekkel szereztek több millió lájkot a TikTokon a múzeum számára, nyilvánvalóan elsősorban a tizenéves korosztály körében. Ez csak egyetlen példa arra, hogyan „vadásszák” a közönséget az intézmények a közösségi oldalakon. Kreativitásnak vagy infantilizálódásnak tekintsük, amikor felkent kutatók az influenszerek útját próbálják járni?
A Kínából eredő, pár másodperces vieókat osztó TikTok applikáció egymilliárd letöltés fölött jár, elsődleges közönsége a 13-21 éves korosztály. A múzeumok régóta keresnek megoldást arra, hogy éppen ennek a korcsoportnak tudjanak érdekes tartalmat adni: a kisebb gyerekek még a szülőkkel el-lejárnak kiállításokra, majd egy szünet következik, és felnőttként térnek vissza, remélhetőleg. Bár a tárlatokon ma már elengedhetetlen interaktív megoldások igyekeznek figyelembe venni a tizenévesek igényeit is, úgy tűnik, ez mégsem a tökéletes megoldás. A Facebookon való jelenlét után ma már az Instagram is természetes terepe a múzeumoknak, az előbbin fontos információkat, programokat tudnak megosztani, az utóbbin képes anyagokat, de nem álltak itt meg: egyre több intézmény megy fel a TikTokra, úgy gondolván, így felelnek meg a kor kihívásainak. De valóban, mindenáron meg kell felelni? Mit tud közölni egy múzeum pár másodpercben, legfeljebb egy percben, ami ráadásul követőt is verbuválhat?
Az első múzeum az oldalon a Metropolitan Museum of Art volt, még 2018 áprilisában indultak gyűjteményükben található műtárgyak által ihletett kis videókkal, elkezdve a #SaluteToClassics kihívást, amelynek több millió követője lett. (Ehhez képest ma, 2020. július 7-én egyetlen videójuk sincs fenn, ám a kihívásra érkezett posztok ma is láthatók.) Utólag is sikeresnek ítélték meg ezt a lépést, mivel sok millió embert értek el, és remélhetőleg közülük sokan válnak múzeumlátogatóvá, művészetfogyasztóvá.
A már említett Pittsburgh-i kísérlet is sikeres, hiszen egy teljes egyszerű kamerával felvett tartalom hihetetlenül sok nézőt és lájkot vonz – ennél egyszerűbben ekkora közönséget nehéz elérni. Ám nemcsak „menőzésnek” tekinthetők az intézmények lájkvadász lépései, a világjárvány ugyanis felmérhetetlen károkat okozott a múzeumi világban. Egy olyan múzeum, mint az Uffizi, ahová az év bármelyik napján csak hosszú sorok kivárásával lehet bejutni, most már ugyan nyitva van, de turisták nélkül a töredékét tudja beszedni a korábbi jegybevételeinek. Ők azt találták ki, hogy a mindenki számára ismert festmények szereplői elindulnak, megmozdulnak, átöltöznek, megszólalnak, mindezt mai zenékre. A 30 ezertől 150 ezerig terjedő megtekintés egy sztárnak rendkívül kevés, egy klasszikus múzeumnak viszont egészen sok, de ki tudja, nem azt a pár százezer felhasználót érik-e el, akik egyébként is érdeklődnek a művészetek iránt, és nézegetik a TikTokot.
Magyarországon ma még elsődlegesen a Facebookot használják a múzeumok, de már mindenki jelen van az Instagramon is, a TikTok még a jövőnek tűnik, ha egyáltalán. A tartalmakat tekintve a ma már konzervatívnak számító oldalakon próbálnak korszerűek lenni, úgy zajlik a „lájkvadászat”, hogy néhol a kreativitás, néhol az anyagi- és a humánerőforrás hiányzik hozzá: ha egy intézmény nem tud valami nagyot robbantani, igazán poénos vagy fantasztikusan látványos dolgot felmutatni, akkor jobb, ha a szakmai tartalomnál marad, azzal ugyanis biztosan nem tévedhet. A több hónapig tartó zárás előtérbe helyezte a múzeumok online jelenlétét, szabályos verseny alakult ki a szebb, okosabb, jobb, menőbb tartalmak között, a jegyeladások, programokon való részvételek helyett a posztra adott reakció lett az egyetlen felmutatható nézőszám. Ez pedig egy kicsit elvitte a fókuszt arról, hogy valójában miről is szólnak a közgyűjtemények. A közösségi oldalak használatának minden erényét, de főleg minden hibáját az online múzeumok éjszakáján mérhettük le, amikor a zárva tartó, vagy nyitott, de programokat rendezni nem tudó múzeumok tolták már délutántól az online, élő, virtuális stb. programokat, mindegyiket egyszerre, néha pedig a szenzációhajhász felvezetés, az óránkénti felkészítés után nem kapott mást a megtekintő, mint egy válogatást a korábbi évek múzeumok éjszakáin készült fényképekből.
A múzeumok világa a látogatóért és a jegybevételért folyó küzdelem ellenére sem piaci verseny, a lájkok száma nem feltétlenül korrelál a színvonallal. A közösségi média már csak ilyen…
