Néhány nappal ezelőtt ünnepelték a világ egyes részein, hogy a Dada útjára indult: 1916. február 5-én nyitott meg a Cabaret Voltaire, a városban összegyűlt szökevény (a háború elől békésebb helyre menekülő) művészek dadaista „stand-up comedy” előadásával, Marcel Janco, Hans Arp és Max Oppenheimre műveivel a falon. A baj csak az, hogy éppen a centenárium idején derült ki, hogy a kultikus zürichi helyszín megsemmisülhet.
Ki gondolná, hogy a világ olyan részén, mint Zürich sem képes fenntartani magát, illetve támogatókra lelni a modern művészet történetének egyik legfontosabb színhelye, amelynek nevét a dadaisták folyóirata is viselte 1916 júniusától. Ugyan Tzaráék 1917-től a városon belül egy másik kávéházba tették át székhelyüket, a világháború után pedig a várost is elhagyták, a kávéház többé-kevésbé működni tudott tovább. Egészen az ezredfordulóig, amikor is a lebontásra ítélt épületet egy civil művészeti csoport mentette meg, felelevenítve az egykori performanszokat – ennek nyomán a kabaré-kávéház egy rövid időre összeszedte magát és megúszta, hogy luxus apartmanházat építsenek a helyére.
A kávéház jelenleg a függetlenségéért küzd, ugyanis a működtető a Dada-shoppal együtt is képtelen kitermelni a bérleti díjat a fenntartás költségeivel együtt, amit a Swiss Life biztosítási cégnek, az épület tulajdonosának kell kifizetni. A megoldás nyilván az lenne, ha jelentkezne egy bőkezű támogató, aki kivásárolná a helyet, mindössze 13 millió dollárért.
Az Art Newspaper mindenesetre már meg is próbált kedvet csinálni a dologhoz egy ilyen címmel: A Dada szülőhelye akár az Öné is lehet, 13 millióért!
