c
Nincs új a nap alatt: Honoré Daumier pontosan úgy reagált kora politikai és társadalmi történéseire, mint a mai mémgyárosok, villámgyors volt és kíméletlen. A legnagyobb ütéseket a korrupt politikusokra és az olvasó nőkre mérte. Az első ma is áll, a második – reméljük – már idejétmúlt. A balatonfüredi Vaszary Galéria kiállításán jártunk.
A pénzéhes, korrupt ember hatalmas hassal jár, így ábrázolta Bíró Mihály 1919-ben, így jelentek meg a Szabad Száj, a Pesti Izé karikatúráin 1945 és 1949 között, Daumier pedig már a 19. század derekán is ezt a toposzt használta a méltatlanul gazdagodó emberre. Az 1834-es képviselőház tagjai szinte beszorulnak a padsorokba (A törvényhozói has), arctalanok, csak a karakter a lényeg, amit a cinikus arckifejezés és az elégedetten hátradőlt testtartás jelez. Mind egyforma, mondja Daumier és ugyanezt állítja Borsos Lőrinc: három, rendszerváltás utáni magyar kormány sorakozik fel a Sándor-palota dísztermében, nem tudni, melyik képen melyiket látjuk. Gonda Zsuzsa kurátor a Szépművészeti Múzeum Daumier-gyűjteményének darabjai mellé kortárs magyar művészek munkáit rendelte, így került a francia metsző politikai szatírái mellé a művészpáros Maszk-sorozatának egy darabja, illetve a golyóálló plexi mögé helyezett pulpitus, a politikusi lelkiismeret szimbóluma.
Az élete során ötezer metszetet (litográfiát és fametszetet) készítő Honoré Daumier ugyanilyen kíméletlenül bánt a francia társadalom minden rétegével és csoportjával, de aktualizálta és varázstalanította az ókori történelem és mitológia szereplőit is. Amikor a cenzúra kevesebbet engedett vagy az elkötelezett republikánus művész kevesebb kivetnivalót talált a közélet dolgaiban, figyelme a köznép felé fordult, kifigurázható karaktereket keresett a jogásztól a fürdőzőn át a múzeumlátogatóig.
Nem tudjuk, hogy a kor vagy a művész erkölcsi érzéke tükröződik azokon a lapokon, ahol az emancipált nővel bánik el, amelyik például hagyja, hogy a gyereket az apja vezesse kézen fogva az utcán – micsoda világ! A probléma ott kezdődik (állítja a Kékharisnyák-sorozatban), hogy a nő olvasni kezd, márpedig könyvvel a kezében képtelen ellátni az anyai és hitvesi feladatokat, a háztartásról nem is beszélve („A nemjóját! Tej helyett cipőpasztát önt a csokoládémba!”). Daumier még szétszálazza a női szerepeket (gyereket nevel vagy olvas, a kettő együtt nem megy), Fabricius Anna Háztartási anyatigrise már mindent együtt végez, porszívózik a testére kötött gyerekkel. Azért két fallal odébb Gőbölyös Luca videója pereg, ahol praktikus tanácsokat ad a hagyományos hitvesi szerepre vágyó hajadonoknak. Biztos, ami biztos.
Lehet, hogy a kiállítás megállt volna a maga lábán a kortárs asszociációk nélkül is (az említetteken kívül még Matzon Ákos, Kicsiny Balázs, Breznay Pál, Hecker Péter, Nemes Csaba és Radák Eszter művei láthatók), de megszokhattuk, hogy a füredi kiállításokra mindig jut egy kis finomság.
Honoré Daumier már másfél évszázada nincs közöttünk, ám a szellemiségével rendszeresen találkozhatunk, például a pár héten belül Balatonfüreden (is) sorra kerülő úszó-világbajnokság előkészületei kapcsán született és születő mémek láttán. A közélet sötét oldala…
A Kortársunk, Daumier című kiállítás június 11-ig látható a balatonfüredi Vaszary Galériában.
Illusztráció: Szépművészeti Múzeum
