Írásunk címét egy feledésbe merült költőtől, a Kortárs folyóirat egykori rovatvezetőjétől, a Szentendre krónikásaként is emlegetett Szeberényi Leheltől kölcsönöztük, akinek éppen ezzel a címmel jelent meg a naplója 1977-ben, az illusztrációkat pedig az a Szántó Piroska készítette, aki számára az ÉDEN ugyancsak Szentendrét jelentette, ahol élete egy tekintélyes, feltehetően a legvidámabb részét leélte. A harmadik Art Capital ma nyíló kiállításaival ugyanezt a harmóniát hozza vissza a városba – az Édenkert nyomában címet viselő rendezvénysorozat a kert, mint központi téma köré épül.

A város minden használható és megközelíthető külső és belső tere kertté alakul bő két hétre. Az első hétvégén, vagyis június 10-ig nézhetők (ingyen) filmek a KERTmoziban, a Duna korzón, egész nap követik egymást, úgyhogy az érkezés ideje mindegy, valamiről mindig lemaradunk, cserébe kapunk egy másikat. Az irodalmi programok és a tárlatvezetések a fesztivál végéig, 24-ig tartanak, a kiállításokat viszont szeptember 2-ig nyitva tartják. A legrejtélyesebb záró program Slow street-art művész „kiállításának” vége lesz: a Madarak című kompozíció ugyanis egy bontársa ítélt belvárosi házfalra került, a bontás idejét viszont nem határozták meg…

Dél-Afrika társadalmi problémái kódolva vannak a történelméből adódóan, folyamatos témát szolgáltatva az országhoz kötőtő művészeknek, Coetzee-től és Kentridge-ig. Ebbe a sorba illeszkedik Mohau Modisakeng, akinek csónakban sodródó embereket ábrázoló háromcsatornás videó installációja (Átkelő) megjárta a Velencei Biennálét, most pedig a Fő téri Képtárban forog, némi áthallást biztosítva a posztkoloniális afrikai problémák és az európai migránsválság között.

Annak idején John Lennonnak még egy létra tetejére is fel kellett másznia, hogy elolvassa Yoko Ono üzenetét (amivel el is rabolta a zenész szívét), ma elég bekövetni a művészt a Twitteren, máris tudjuk, hol milyen üzenetet hagyott közönsége számára. A Kmetty Múzeumban most egy válogatás látható korábbi konceptuális műveiből, amelyek közül a világító szemű macskák az Art Capital vélhetően legfotogénebb alkotásai.

Minden múzeumban, kiállítótérben és múzeumi udvaron műtárgyak, egy kevés klasszikus (Ámos, a három Ferenczy, Czóbel, Miháltz, Modok, Szántó és sokan mások kertjei), de főleg kortársak (Berszán Zsolt szilikon objektje, Rabóczky Judit első köztéri szobra, Nagy Barbara Vajda-parafrázisa, Boros Viola virágos pannója és sok minden egyéb) és egy igazi kincs: Nádas Péternek a hatvanas évek Szentendréjét megörökítő fotói a szerb püspöki templom kőkerítésén.

Idén először valóban ideális időszakban zajlik az Art Capital, a nagy nyári kivonulás előtt, amikor már mindenkinek mehetnékje van – Szentendre a legjobb úti cél lesz ebben a bő két hétben. És amiben tényleg új osztályba lépett a fesztivál, az a számtalan ötletes ajándéktárgy, amit az alkalomra kitaláltak, legyártottak és nyilván el is fognak tudni adni.