Ha Andrássy, akkor Magyarországon talán az idősebb Gyula (a „szép akasztott”), fiai, Tivadar (a Rippl-Rónai ebédlő megrendelője, gyönyörű lányaival, köztük a „vörös grófnővel”, Andrássy Katinkával), az ifjabb Gyula (aki bátyja halála után felnevelte a lányokat) juthat a legtöbbek eszébe, a mai Francia Intézet helyén állt egykori palotájukkal és a nemrégiben rendbe hozott tiszadobi kastéllyal. A krasznahorkai előnevet viselő család másik ágát, a betléri „főágat” az idősebb Gyula testvére, Andrássy Manó alapította, aki amellett, hogy elévülhetetlen érdemeket szerzett a felvidéki vasércbányászat és kohászat fejlesztésében, festményei időnként felbukkannak a pesti műkereskedelemben. A Rozsnyó melletti Betlér kastélya, Andrássyék vadászkastélya úgy vészelte át az 1945 utáni évtizedeket, hogy lényegében érintetlenül maradt, ma múzeumként fogadja a látogatókat, kisegítve a tűzvész után jelenleg felújítás alatt álló krasznahorkai várat. A jelenleg látható kiállításon a fiókok mélyéről előkerült fotókkal és a padláson talált egykori használati tárgyakkal mutatják be a betléri hétköznapokat. A fókusz a vadászaton, a keleti műgyűjtésen és a téli sportokon van, mert persze mindegyikben kiválóak voltak az Andrássyak.
A kalandos életű, festőként és karikaturistaként is számottevő „vasgróf”, Andrássy Manó a szabadságharc bukása után a kelet-indiai emigrációt választotta, ebből az élményből született könyve (Utazás Kelet-Indiákon) és műgyűjteménye, amelynek darabjai jelenleg is láthatók a kastélyban. Bár régiségei egy részét a Nemzeti Múzeumnak adományozta, a múzeumhoz tartozó irodaházból nemrégiben került elő a gyűrűgyűjteménye, amely még feldolgozásra vár. Ugyancsak az újabb kutatások, pontosabban a padlás alapos átfésülése nyomán bukkant elő 45 fotóalbum több ezer fotóval, ebből most a télieket állították ki, a síelő-szánkózó Andrássyakat (akik között persze volt síbajnok is), a hangulat érzékeltetésére pedig az egykori szánkójukat és sírollerüket.
Különösen Manó fia, Géza jeleskedett a sportokban, ő honosította meg Magyarországon a lovaspólót, elnöke volt a Magyar Athlétikai Clubnak. A remek vadász nem vetette meg a jó bort és a cigányzenét, a rossz nyelvek szerint genetikai nyoma Gömör megye szerte fennmaradt, számos (vagy számtalan) törvénytelen gyermekének köszönhetően. Mivel a betléri végül is vadászkastély volt, a kiállított trófeák mellett továbbiakkal is tele van a padlás, amellett, hogy egy pazar könyvtár (amelyik a feldolgozóját keresi) és egy képtár is helyet kapott a főépületben és a melléképületekben. A kastélyhoz tartozó hatalmas kertben vízesés és állatkert is volt, medvékkel – ez nem maradt meg eredeti formájában, sajnos.
A december elején nyílt kiállítás mellett az egész kastély megtekinthető, bár a szobabeosztás a múzeummá válással megváltozott, a berendezés és a képgyűjtemény az eredeti, ez és természetesen a hatalmas park adja a legfőbb erényét Betlérnek, ami Pesttől kényelmesen elérhető három órán belül.
