A fent jelzett állítás két értelemben is igaz: a MűvészetMalom azonos című kiállítása már az első pillanatában rendkívül népszerű, hiszen a kiállítóhely udvara és összes tere teljesen megtelt a megnyitó idején, emellett a tárlat felvetése is igaznak tűnik, a három művésznek majdnem totálisan sikerült eltávolodnia a szentendrei hagyományoktól.
Az eredeti hipotézis az volt, hogy a pályája kezdetén Szentendréhez kötődő Bukta Imre, Szirtes János és FeLugossy László aktuális művészete mennyire kötődik a kisváros festészeti hagyományaihoz. Ha végigjárjuk a Malom erre az alkalomra teljesen átalakított, elvarázsolt kastélyként értelmezhető tereit, látjuk, hogy mindössze annyi maradt a „kötődésből”, amennyi a Vajda Lajos Stúdió dadaista vonalához kapcsolható a váratlansággal, a szabad asszociációkkal és a totális függetlenséggel, de semmi több. A feliratok funkcióját kiváltó vezető nem látja el a feladatát, vagyis senki sem nézi, de nem is baj, mert így tényleg semmi sem vonja el a figyelmet a három művész hol önállóan, hol együttesen létrehozott munkáiról. Videók és installációk váltják egymást, a néző pedig remekül szórakozik már azzal is, hogy megpróbálja kitalálni, ki és mit akar közölni tulajdonképpen.
Bukta, Szirtes és FeLugossy jutalomjátéka ez a Gulyás Gábor által rendezett kiállítás, a hármak szabadon lebegnek, nemcsak Szentendre fölött, de a kortárs művészetben is, és ez így is van jól.
