Hogyan lehet cáfolni a sztereotípiát, hogy a múzeumok unalmasak? Hogyan lehet a fiatalokat megszólítani? És ami a legfontosabb: át lehet-e lépni egy határt, ami… hol is van? Íme néhány példa különleges, meghökkentő kampányokra.

A múzeum alapvetően csendes és lassú műfaj, és nem feladata, hogy szórakoztasson, hogy mókás legyen. Ugyanakkor a kampányok során megszólított emberek sokfélék, különböző korosztályokba tartozók, különböző elvárásokkal és ingerküszöbbel. Az intézmények sok esetben azzal szembesülnek, hogy az adott város lakói sem tudnak a létezésükről. Mire képes a múzeumi marketing manapság?

A Royal Ontario Museum a legképtelenebb felületen, a párkereső Tinderen jelent meg, méghozzá gyűjteménye egyik dinoszaurusz csontváza „személyében”.  Érvek: több tízmillió regisztrált felhasználó a potenciális találat, ráadásul Teddy kora (29) a felhasználók átlagéletkorára lett kalkulálva, hogy minél több szűrőnek megfeleljen. A bemutatkozó oldalát is igyekeztek szellemesen megoldani: szereti a zsákmányállatokat, de nem szereti – a futók és az ágyazás mellett – a meteorokat. Ő a leghangosabb a buliban és végül: #paleodiet. Aki ezek után is kíváncsi rá, el kell hogy menjen a múzeumba.

A Tate Britain útjára indította az „1840-es party-t”, mégpedig úgy, hogy a gyűjtemény vonatkozó darabjaiból animált GIF-eket kellett készíteni, vagyis meg kellett mozdítani a képek szereplőit. Az ötletet szerették a felhasználók: több mint 500-an vállalkoztak a feladatra és több mint 100 ezer további megosztást számolhattak a közösségi oldalakon. A Tate gyűjteményi Tumblr oldala követőinek száma ezek után 25 ezer követővel gyarapodott.

A San Francisco-i Asian Art Museum szintén a közösségek segítségét kérte: egy 2122 éves, angolul nem beszélő terrakotta katona kóborolt el a városban, utoljára a tengerpart mentén látták. Segítsenek neki visszajutni a múzeumba. A katonát egy beöltöztetett színész alakította, a segítségkérést pedig a múzeum igazgatója videón tette közzé. A múzeum ezzel elérte, hogy nemcsak a létezéséről vettek tudomást az emberek, de már az is tudják, hol található.

A Museum of Nature in Canada egy egész csapat T-Rexet küldött szét Ottawában, pontosabban dinoszaurusznak beöltözött embereket, akik a legváratlanabb helyeken tűntek fel: vonatokon, nyitott tetejű városnéző buszokon, piacokon, parkokban, kávézók teraszán. Volt, amelyik beállított egy jóga órára is. Az emberek szívesen szelfiztek a figurákkal, a kampány során több, mint egymillió ember futhatott össze velük, a múzeum látogatószáma pedig ezek után 1600 százalékkal ugrott meg.

Úgy tűnik, hogy minél távolabbi területre merészkedik egy múzeum, minél inkább elhagyja a komfortzónáját, annál sikeresebb az elgondolás. Egyre kisebb az esély, hogy egy ötlet kínossá váljon, és még a legnagyobbak is váratlan eszközökhöz folyamodnak, mint a Louvre AirBnB, amikor el lehetett tölteni egy éjszakát a múzeumban.