Alig egy éve létezett csak a patinás Gellért Szálló, amikor Horthy Miklós végiglovagolt fehér lován a később a nevét viselő, akkor még Fehérvári úton (ma Bartók Béla út), egészen a szintén frissen rendezett Gellért térig, hogy elfoglalja a Friedrich-kormány által neki felajánlott lakosztályokat, egyben itt alakíthassa ki a Fővezérséget, 1919. november 16-án. A régi, évszázadok óta használt forrásra 1918-ban épült fürdőnek és szállodának sok szomorú és vidám korszak jutott. Erről látható most kiállítás a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.

A közösségi oldalak nosztalgiára hajlamos csoportjaiban gyakran bukkanak fel korabeli fotók, képeslapok az egykori Sárosfürdőről, a Ferenc József-hídról és környékéről – ma már csak az elődje formáját nagy mértékben megőrző Szabadság-híd idézi a 19-20. század fordulójának hangulatát, a híd elkészülte kikényszerítette a Gellért-tér rendezését, a kis fürdő lebontását, egy jóval korszerűbb fürdő és szálloda építését, Bárczy polgármester kezdeményezésére. Miközben zajlott a környékbeli házak bontása, hiszen a jelentős beruházás hatalmas területet igényelt, számos terv készült (ezekből látható jó néhány a kiállításon), még híd is vezetett volna át a Gellért-hegyre a Kelenhegyi út felett, a Sziklakápolna felé, végül Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr és Sterk Izidor szecessziós épülete valósult meg. A szobákban luxus berendezés, az étteremben Gundelék konyhája, a fürdőben pálmafákkal, egzotikus növényekkel hangulatossá tett terek várták a vendégeket. A fennmaradt tárgyak, szóróanyagok mellett talán Pusztai Sándor fantasztikus fotói érzékeltetik a leginkább a Gellért aranykorát, a harmincas években úszómesterként működő Pusztai fényképei a korszak celebritásait mutatják meg, minisztereket, írókat, színészeket, szigorúan fürdőruhában. A máig működő hullámfürdő egy, a húszas években megvalósult fejlesztés eredménye.

A politika az 1919-20-as eseményeket követően több alkalommal is beavatkozott a szálló életébe, miközben előszeretettel vették igénybe politikai vezetők, a légópincében olyan zsidó származású emberek vészelhették át a vészkorszakot, akiket például éppen Horthy közbenjárására mentettek ki a pusztulásra ítélt százezrek közül. Az épület jelentős károkat szenvedett az ostrom idején, de már 1945-ben működött a hullámfürdő, a túlélés jegyében, és 1948-ig még bálokat is tartottak a fürdőben, mint ha mi sem történt volna. A helyreállításra szomorú szocialista realista tervek születtek, amelyek szerencsére nem valósultak meg. A teljes rekonstrukció tovább tartott, mint az építkezés 1911 és 1918 között, 1957 után pedig a jelentős belsőépítészeti újragondolás után bekerültek azok a modernista bútorok, díszítések (Gaubek Júlia, Túry Mária), amelyeket ma könnyezve nézünk az archív fotókon. A kortárs magyar tervezőművészet valóban legjobb darabjai kerültek a szobákba, a folyosókra, az étterembe, a presszóba és a sörözőbe, a vendégek pedig valutában fizethettek. Bár a Duna túlpartján és a Várban újabb luxusszállók épültek a következő évtizedekben, a Gellért megmaradt a Budapestre látogató világhírességek egyik bevált szállásának.

A Saly Noémi kurátori munkájával készült kiállítás a korszakokat kiválóan reprezentáló tárgyak, dokumentumok, fotók, nyomtatványok segítségével eleveníti fel a Gellért elmúlt száz évét. A tárlat 2019. március 3-ig látható az óbudai múzeumban.