Bármilyen hihetetlen, de előbb volt emlékszobája Magyarországon Goethének, mint Petőfinek, Aranynak vagy Vörösmartynak. Szerencsére voltak, akik még időben kitalálták: gyűjtsék össze Petőfi ereklyéit, keressék fel azokat az embereket, akik találkozhattak a költővel és őrizhetnek tőle bármilyen személyes tárgyat, a gyűjteményből pedig hozzanak létre egy kis múzeumot, amit akkor még Petőfi-háznak hívtak – a Petőfi Irodalmi Múzeum elődjeként.
Miközben az 1860-as években még jó néhány ál-Petőfi próbálta felhívni magára az irodalmi élet és az erre fogékony asszonyok figyelmét, igen hamar megszületett az igény a valódi Petőfi nyomainak rögzítésére. Még sokan éltek, akik személyes kapcsolatban állhattak vele – Sass Erzsike, a Négyökrös szekér Erzsikéje például csak 1918-ban hunyt el, így ő maga is több tárgyat tudott felajánlani a gyűjtésre.
Kéry Gyula újságírót bízták meg az országjárással, ő pedig valóban jelentős mennyiségű tárgyat tudott megszerezni, a legtöbbet ingyen, a gyűjtemény számára: bútorokat, iratokat, leveleket, használati tárgyakat, közben pedig jelentősen gyarapodott a költőről írt tanulmányok, idegen nyelvű kiadások mennyisége, így létre lehetett hozni a kismúzeum könyvtárát is.
Na de hol? Bródy Sándor ötlete nyomán, Herczeg Ferenc író, a Petőfi Társaság ekkori elnöke jóváhagyásával vásárolták meg Feszty Árpád Bajza utcai házát, ahol Jókai tíz évig lakott, így valóban volt kapcsolat, ha áttételesen is, az ingatlan és Petőfi között. A vételhez komoly támogatást nyújtottak „a magyar úri asszonyok” Apponyi Albertné vezetésével, minden segítségre szükség volt ahhoz, hogy a költő születésének centenáriumára megnyílhasson az emlékház. A gyűjteményben ekkor (1907-ben) már ötven eredeti verskéziratot őriztek, de volt egy szintén eredeti példány az 1848. március 15-én kinyomtatott Nemzeti dalból, Szendrey Júlia tizenhat levele, az ágy, amelyben Petőfi született, asztala, karosszéke, fali órája, szelencéje, sétabotja és kardja. Mindössze egyetlen példány maradt meg abból a Petőfi-összesből, amit 1851-ben osztrák nyomásra elégettek – ez a példány is a Petőfi Társaság tulajdonába került.
Az épület átalakításához 1908-ban fogtak hozzá Vágó József és László tervei alapján, Faragó Ödön belsőépítészeti elképzeléseivel. A földszinten, ahol a Petőfi-ereklyék helyet kaptak, rekonstruálták a kiskőrösi szülőház szobáját, az emeleten pedig a Jókai-tárgyaknak találtak helyet. Az épület 1909. november 7-én nyílt meg, tehát bőven a centenárium előtt, Herczeg Ferenc Apponyi grófnőt, a ház fővédnökét kérte fel a megnyitásra.
A Petőfi-kultusz ápolói nagyon hamar ébredtek, ennek köszönhető, hogy a Petőfi-Ház jogutódjaként 1954-ben létrehozott Petőfi Irodalmi Múzeum ma igen sok eredeti tárgyat és dokumentumot őriz. A gyűjtemény a házat erő bombatalálatot is túlélte 1945-ben, a Károlyi-palotában pedig 1957-ben nyithatott meg újra, miután a Magyar Nemzeti Galériává átalakított Fővárosi Képtár kiköltözött onnan.
Illusztráció: A Petőfi-ház a Bajza utcában, középen landerer és Heckenast sajtója, amelyen kinyomtatták a Nemzeti dalt (Fortepan/Lőrincze Judit, 1936)
