Hogy a Szépművészeti Múzeum Román csarnoka a város egyik legizgalmasabb és legrejtélyesebb belső tere, azt eddig is tudtuk, ám hogy a hetven évig elzárt, most pedig felújítás alatt álló terem még mindig tartogat meglepetéseket, arra a szakemberek sem számítottak. A freibergi kapu beépített gipszmásolata fölött, egy rozettában találták meg a restaurátorok azt az időkapszulát, amely részletesen leírja, kik vettek részt annak idején a múzeum legszebb tereinek díszítésében.

A kis üvegben elhelyezett cédulán ez olvasható:

„A román terem festését tervezte Glaser János festő mester, a figurális részletek Reissmann Miksa festömüvésztöl készültek, a díszletfestések Beszédes Ottó festösegéd vezetése alatt készültek el. – Továbbá a két lépcsöház, a Díszterem, Michel Angelo terem, a Dór és a Ión termek festömunkái, szintén az itt nevezet festöktöl készültek. Ezen munkák kivitele 1903 október elejétöl 1904. junius végéig tartott. –

Ezen okmányt ide elhelyeztem mielött az állványt a teremböl lebontották. –

1904. május hó. 28-án Beszédes Ottó”

Glaser János a korszak keresett díszítőfestője volt, a legismertebb munkái közé tartozik a Bakáts téri templom, valamint a dobozi Wenckheim-kastély temploma és sírboltja díszítése. A Bécsben és Berlinben tanult Reissmann Károly Miksa a századforduló népszerű művésze volt, tájképei és zsánerei ma is szerepelnek az aukciós házak kínálatában. Beszédes Ottónak köszönhetők többek között a szegedi dóm ornamentális díszei. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a korszak legjobbjait alkalmazták Schickedanz Albert épületének kifestéséhez. (Lotz Károly hajlott kora miatt nem tudott eleget tenni a felkérésnek, ő 1904-ben el is hunyt.)

Ennek apropóján megnéztük, hol tart a rekonstrukció, hogyan dolgoznak a restaurátorok. 2012-ben kezdődött a rekonstrukció tervezése, tudtuk meg Kőszegi Antaltól, az épület főmérnökétől, 2014-ben vonták be a munkába a Seres András által vezetett restaurátor csapatot, hogy a felmérések, a levéltári kutatások és a gipszszobrok bent léte mellett kicsit nehézkes helyszíni szondázás alapján elkészítsék a Román csarnok és két másik terem (Michelangelo- és a fölötte található egy díszterem) restaurálási dokumentációját. A generálkivitelező a Zeneakadémia, a Várkert Bazár, a pesti Vigadó és a Gödöllői kastély több terének restaurálását is végző Seres Andrást bízta meg – egyszerűsített közbeszerzési eljárás keretében – a munkával, aki kollégáival 2016 decemberében állványozta fel a felújításra váró tereket, idén júliusra pedig már végezniük is kell a munkával.

A nagyobb, több műfajhoz is értő csapat mozgatásában tapasztalatot szerzett Seres Andrásék referenciái alapján nem kétséges, hogy időben és a lehető legjobb színvonalon mentik vissza a műemléki teret az utókor számára. Ennek érdekében jelenleg is negyvenen dolgoznak az állványokon, festők, szobrászok, díszítőfestők. Csak a Román csarnokban 2000 négyzetmétert meghaladó felületet kell helyreállítani bő fél év alatt. Arra a kérdésre, hogy milyen állapotok fogadták itt a restaurátorokat, Seres András elmondta, hogy a háborús károk miatt köszönhetően még az ötvenes években is lapátolták itt a havat, azóta, még az elmúlt években is ázott a csarnok felülről. A víz természetes eróziós hatása mellett a só is jelentős károkat okoz: amikor kiszárad a fal, kimarja a kötőanyagot a vakoltból és a festékből. Főleg a felső részeken, a főhajó két oldalán a párkány fölött a vakolat és a festés eltávolodott egymástól. Ezeken a részeken most egy konzerváló anyag beeresztésével megpróbálják a rétegeket egymáshoz illeszteni, visszapréselni a faltól elvált festéket. Ahol teljesen elveszett a kötőanyag, ott annyira porlott a festék, hogy ha ráfújtak, elszállt.

A Román csarnok még így is jól járt a múzeum több teréhez képest, mert ahogy változott a kor, változott az ízlés és a funkció is, a díszítéseket egyszerűen lefestették. Itt viszont az eredeti állapot megmaradt, még az eredeti tervekre, dokumentumokra sincs szükség a rekonstrukcióhoz. A párkány alatt vörös volt a fal, ahogy most is látszik, itt csak az autentikus árnyalatot kellett megtalálni. A pillérek kőszerű festést kaptak, ebből már látszik is néhány.

Kibontották azokat a falfülkéket, amelyeket a freibergi kapu behelyezésekor elfalaztak, mivel a kapu lábai belenyúltak az ívekbe – az eredeti festés itt is megmaradt. A kapu történetébe Szőcs Miriam, a múzeum Régi szobor osztályának vezetője avat be. Az első gipszek közé tartozik, amelyet – még a nyitás előtt, 1904-ben – megrendelt a múzeum. Darabokban, vonaton, majd kocsikkal a Ferencvárosi pályaudvarról érkezett a szobor 1905-ben, a leírás szerint össze is állították, de statikai okokból mégsem állt meg a lábán. Egy évvel később újra beépítették, nyilván ekkor derült ki, hogy belelóg a tér hármas ívét követő fülkékbe, amelyeket befalazással megszüntettek, máig. A kapu mostantól nyitva lesz, ezáltal egy tengely keletkezik a Reneszánsz és a Barokk csarnokkal, a három illusztris tér átjárhatóságával.

További termek díszítőfestése is rekonstrukció alatt áll. A Michelangelo terem fölötti teret kommunikációs helyiségnek használták. Fiókboltozatos mennyezetét álmennyezet takarta és válaszfalakkal osztották meg. Az álmennyezet felszerelését megelőzően majdnem a teljes boltozatot lefújták mésztejjel, hogy megkösse a port és a porló festéket. Itt tehát nem a meglévőt kell felújítani, hanem az eredetit visszaállítani annak finomságával és igényességével – a dokumentáció alapján, hogy az eredeti tervek és a végül elkészült díszítőfestés sok esetben eltért  A felújítás követően multifunkciós teremként előadások szervezésére és kiállítás bemutatására is alkalmas lesz.

A termek jelenkori rekonstrukcióját irányító szakemberek neve is bekerül egy új időkapszulába, pontosan oda, ahol a régit megtalálták, így a következő felújítás során tudni fogják, kiknek köszönhető mindez – a majdani sajtó pedig nyilván örömmel tudósít minderről.

Illusztrációk: Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria