kiállítás kultúrpolitika politika szocreál

Az utókor általában két történetét szokott hallani Aradi Nóráról: hogy kíméletlen volt ÁVH-s alkalmazottként és hogy rendkívül okos volt, döntésekben időnkén váratlanul nyitott művészettörténészként, retrográd szemlélete ellenére.  A szocialista képzőművészet jelképei című kötete ezek közül csak a retrográd szemléletet támasztja alá, legalábbis az azonos című, a Centrális Galériában most megnyílt kiállításon kitett idézetek alapján.

 


Aradi Nóra a hatvanas évektől hiába került egyre távolabb a politikától, majd a kultúra politikai irányításától, a bélyeg rajta maradt egyetemi tanárként és kutatóként is. A visszaemlékezésekben és döntéseket dokumentáló jegyzőkönyvekben is egy ellentmondásos személyiség tárul elénk, aki időnként engedte, sőt, ösztönözte az avantgárd kutatását, a modern művészet pártfogóit segítette fontos pozíciókba, de csuklóból és elszántan akadályozott kiállításokat, söpört le pályázatokat állami megrendelésekre, és sodort ezzel művészeket a pálya szélére. Az ikonológiának a baloldali képzőművészetre való alkalmazása, melyre A szocialista képzőművészet jelképei című, 1974-es kötetében tett kísérletet, egy igazán egyszerű, talán már a maga korában sem értelmezhető munka lett. „Az olvasó, gondolkodó munkás típusa egyike a legjellegzetesebbeknek a szocialista szándékú képalkotásban. Tulajdonképpen mindig a gondolkodás tartalma hangsúlyozódik, hiszen a típus megfogalmazása hasonló, akár az olvasás cselekvése dominál, akár attributum-szerepe van a könyvnek, akár könyv mellett vagy könyv nélkül ülő gondolkodó emberről van szó.” – szól az egyik definíció. A kiállítás egyik része lényegében tablókat vonultat fel idézetekkel, fotókkal, műalkotás-reprodukciókkal, képben is demonstrálva Aradi gondolatait.


A másik, az előbbivel párhuzamosan futó rész kortárs művészeknek ezekre a jelképekre vonatkozó reflexióit mutatja be. A termet a Randomroutines korabeli óvodai vagy strandkerítéseire emlékeztető vasrajza nyitja. A Kis Varsó Beck András Olvasó munkás című szobrát hozta el, új címével (Unmemorial) pedig át is értelmezi, ahogy azt a fotósorozatot is (Unperson), amelyen szintén Beck András Rákosit mintázza. Galántai György Szentendrei akciója éppen Aradi Nóra kötetének szövegét használta fel, az akció dokumentációja is helyet kapott az egyik tárlóban. A Société Réaliste Bíró Mihály kalapácsos plakátjából készített zománctáblákat, négy színben. Székely Katalin kurátor egy-egy lengyel, cseh, szlovák és horvát művészt is meghívott a kiállításra, bizonyítva, hogy hasonló reflexek működtek és működnek a régió már országaiban is.


Aradi Nóra életművének felmérése és értékelése még várat magára. Az első lépéseket most Mélyi József megtette, akinek három interjúja (Tóth Anna, Aradi lánya, Beke László és Marosi Ernő) látható és hallható a Nagy Októberi Szocialista Forradalom századik évfordulója alkalmából tervezett Balos ügyek című sorozat első kiállításán.