„Menő” emberek a komolyzene világában mindig voltak és lesznek, de Leonard Bernsteinhez hasonlóan népszerű figurát keveset találunk a zenetörténetben. Popsztárként élt és popsztárként szerették. Bécs több múzeuma is ünnepli születésének 100. évfordulóját.
Egy Michael Jacksonnal közös portré és egy talkshaw szereplés felvétele fogadja a látogatót a Jüdisches Museum kisebbik, a Holokauszt-emlékműnek is helyet adó Judenplatzon lévő kiállítóhelyén. A látogató a belépőjeggyel együtt egy kis csomag hókiflit is kap – nem vitás, meglepetésekkel teli kiállítás várható. Az ereklyéket, fotókat, dokumentumokat két teremben helyezték el: az egyik a zeneszerző és karmester bécsi kapcsolatait eleveníti fel, a másik a hallatlanul népszerű közéleti szereplőt mutatja be. Az apró grimaszokkal és kacsintásokkal vezénylő Bernstein a nyolcvanas években a magyar televízió Önök kérték műsorainak állandó szereplője volt, emlékezhetünk, a közönség tombolása a rockkoncertek hangulatához volt fogható. A tárlat lényegében ennek a varázslatos személyiségnek a titkát fedi fel, miközben újabb bizonyítékokkal támasztja alá a West Side Story szerzőjének népszerűségét.
Leonard Bernstein 1918-ban született New Yorkban, egy 1910-ben a mai Ukrajna területéről emigrált zsidó családban. A hamar népszerűvé vált karmestert 1946-ben kérték fel a bécsi filharmonikusok vezetésére, ám amikor Bernstein megtudta, hogy a zenekar fele tagja volt a náci pártnak, elutasította a felkérést. Húsz évvel később már nem mondott nemet, 1990-ben bekövetkezett haláláig 197 koncerten dirigálta a zenekart. Nemcsak a zenei életben vállalt szerepet, politikai aktivistaként számtalanszor hallatta a hangját (többek között a vietnámi háborúk és a McCarthy-féle boszorkányüldözés ellen, a lengyel Szolidaritás mozgalom mellett), jelentős szerepe volt abban, hogy Bécs levetkőzze a náci múlt és az 1955-ig tartó szovjet fennhatóság okozta gátlásokat és igazi kozmopolita várossá váljon. Több tévéfelvételen egy színes tradicionális osztrák kabátot visel – terápiaként a német nacionalizmussal szemben, nyilatkozta. A kabát természetesen helyet kapott a kiállításon, egy igazi rajongói ereklyegyűjtemény mellett, amit egy, „Lenny-1” rendszámmal közlekedő osztrák hölgy gyűjtött össze az évek alatt, aki soha egyetlen bécsi koncertjét sem hagyta ki Bernsteinnek, hókiflit is ő (pontosabban az édesanyja) sütött a zeneszerzőnek, aki örömében verset írt – németül! – a süteményről. Ettől kezdve rajongójává vált az édességnek, ez a magyarázata a pénztárnál kapott kis csomagnak.
A tárgyak, fotók mellett csodálatos történetek elevenedben meg az 1948-ban az új Izrael államban, a romok között tartott koncertekről vagy a West Side Story keletkezéstörténetéről.
A Haus der Musik kiállítása az alkotóra koncentrál, kéziratokkal, zenei jegyzetekkel, forgatókönyvekkel, a bécsi zenekar fotóarchívumából való válogatással. Először látható az a 30 perces film, amelyet 1985-ben Freud egykori otthonában, rendelőjében forgattak a Wagner megértéséhez a pszichoanalízis atyjától segítséget kérő Bernsteinről.
Mindkét kiállítás április 28-ig látható.
