Éppen egy éve avatták fel az ELTE Trefort-kertjében a Bölcsészettudományi kar Holokauszt áldozatainak emlékművét, egy 198 nevet tartalmazó bronzcsíkot, amely a kert két téglaépületének fugáiban halad 280 méter hosszan. Elkészült a projekthez kapcsolódó két kötet, az alkalomból rendezett konferencián levetítették Salamon András 198 név című dokumentumfilmjét is.
A két vaskos kötet fekete vagy fehér borítót, fekete vagy fehér, vésett vagy sima lapszéleket visel, véletlenszerűen kiválasztva, hogy melyik melyiket – ahogy a vak véletlen döntötte el hetven évvel ezelőtt, hogy ki pusztul el a vészkorszakban és ki éli túl. Büszkeséggel említjük, hogy a két kötet egyikét lapunk művészeti szerkesztője, Salát Zalán Péter tervezte vizuális csapatunk egy másik tagja, Németh L. Dániel közreműködésével.
A könyvbemutató mellé szervezett konferencián az intézmények saját története kutatásának fontosságáról és a források hozzáférésének lehetőségeiről is szó esett. A Néprajzi Múzeumot képviselő Frazon Zsófia elmondta, hogy a múzeum 2001-ben kiadta gyűjteményeinek történetét, áttekintve azokat a módszertani elmozdulásokat, személyi és gazdasági körülményeket, amelyek ismerete nélkülözhetetlen a gyűjteményépítés későbbi stratégiájához. Nem árt, ha a néprajzi muzeológia együtt halad a néprajztudománnyal, sőt, még előrébb is jár, hiszen ennek a munkája válik nyilvánossá a kiállítások által.
György Péter esztéta kitért arra, hogy a digitalizációval a múlt közelebb jött a jelenhez, popularizálódott, ma bárki archivista lehet, és minden múltinterpretáció egyenrangúvá vált egymással. Balázs Zoltán, a Corvinus Egyetem oktatója az intézmény folyamatos identitáskeresését említette, hiszen állandóan változik, milyen karok, egyéb intézmények csapódnak az egyetemhez vagy válnak le róla. Szintén az identitáskeresés problémájaként említette, hogy a főépület aulájából eltávolított Marx-szobor bekerült az egyetemtörténeti kiállítás terébe, a gigantikus alkotás az apró relikviák, dokumentumok fölé ma egyfajta fáraóként emelkedik. Balázs Zoltán Rainer M. Jánossal, az Esterházy Károly főiskola oktatójával egyetértésben megjegyezte, hogy a régmúlt forrásai hozzáférhetőbbek, mint a közelmúlté, a rendszerváltás gazdasága a különböző korlátozások miatt 50 év múlva biztosan nem lesz rekonstruálható és kutatható.
Szó esett a Trefort-kerti emlékműről is. György Péter, aki szervezőként az egész alkotófolyamatot végigkísérte, elmondta, hogy az építészek egy olyan megoldásra törekedtek, amelyik nem kényszerít senkit az emlékezésre: attól, hogy valakinek igaza van, nem folytathat emlékezetpolitikát morális felsőbbrendűséggel. Az emlékművek problémájához tartozik, hogy egy idő után láthatatlanná válnak, ma egy Kossuth-szobor nem késztet senkit arra, hogy Kossuth szerepéről és tetteiről elmélkedjen. Ritoók Zsigmond Salamon András dokumentumfilmjében arról beszél, hogy ha az egyetem egy nagy család, akkor ezek az áldozatok a felmenőink – ez lehet a kiindulópontja az emlékezésnek.
Frazon Zsófia elmondása szerint ahhoz a generációhoz tartozik, amelyik úgy nőtt fel, hogy az emlékművek jelentése teljesen kiüresedett, nem tanulta meg olvasni az emlékműveket, a hurkapálcikára erősített kis nemzeti színű zászlóval ott állva nem vált átélhetővé a forradalmi esemény, nem alakult ki viszony a múlttal. De ahhoz a generációhoz tartozik, amelyik elkezdte mindezeket újragondolni. Olyan gondolkodásmódnak, fogalmi hálónak kell kialakulnia, amelyik elősegítheti a szekértáboroktól független diskurzust, a jó és a rossz emlékmű objektív megkülönböztetését.
Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár igazgatója kiemelte, hogy bárhogyan is készüljenek az emlékművek, a döntéseknek van írásos nyoma, ahol tetten érhető minden politikai, társadalmi motiváció, amely már – esetleg – az emlékművön nem is látszik. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a washingtoni állami levéltár előtt hosszú sorok kígyóznak: a Függetlenségi Nyilatkozat eredeti példányát minden amerikai gyermek megtekinti, mert kell hogy legyenek olyan kétségbevonhatatlan érdemű és jelentőségű relikviák, amelyek egy állam polgára számára evidensnek tekinthetők.
Illusztráció: emlekhely.btk.elte.hu
