építészet irodalom helytörténet
A három név ugyanazt a siófoki épületet illeti, ki hogyan nevezi a Batthyány utcai villanegyed (egykori Fürdőtelep) egyik, mára borostyánnal csaknem teljesen eltakart egyemeletes és amúgy sem túl hivalkodó házát. A kevesek egyike, amelyik még hasonlít eredeti önmagára – mivel szerencsére nem sikerült néhány évvel ezelőtt értékesíteni. A kerítésre elhelyezett márványtáblát, mely szerint itt hunyt el Karinthy Frigyes, szintén lassan elnyeli a zöld. Akinek számít, időről időre felhívja a figyelmet rá, nehogy sok más környékbeli villával együtt a virágzó balatoni ingatlanpiac áldozatává váljon.

 


Vitéz Miklós (1888-1956) egyike volt a 20-as, 30-as évek legkeresettebb és legsikeresebb színpadi szerzőinek, a Madách Színház és az Új Színház is rendszeresen foglalkoztatta dramaturgként, ám legemlékezetesebb alkotása kétség kívül a Meseautó forgatókönyve. Vitéz négy felesége közül a második, Vadász Elza volt – többek között – e film producere, műfajában az első nő, később, még a világháború után is sikeres gyártásvezető (Dalolva szép az élet, Civil a pályán).
 

A panzió vezetőjeként, tulajdonosaként az igen ambiciózus üzletasszonyt, Vitéznét szokták emlegetni, aki 1920-tól 1927-ig egy jómódú földbirtokos és ügyvéd felesége volt, éppen ezért feltételezhetjük, hogy ő bízta meg Kozma Lajost a 12 szobás épület megtervezésével. Mivel a ház (a három Vitéz-lány, Anikó, Mária és Vera mellett) írókkal, költőkkel, színészekkel (Hunyady Sándortól Faludy Györgyig) volt tele egész nyáron, „civil” már nemigen fért el benne. A Karinthy gyerekek úgyszintén az egész nyarat itt töltötték. Így volt ez 1938 augusztusának utolsó napjaiban is, amikor Rejtő Jenő látogatta meg a betegnek nem tűnő, lelkesen dolgozó Karinthy Frigyest, aki miután Gábor fiával töltötte a 29-e délelőttöt, az emeleti szobájában agyvérzést kapott és elhunyt.

építészet irodalom helytörténet
Az államosítást követően egy kisebb lakrészt meghagytak Vitézéknek, Vitézné az újjáéledő filmgyártás egyik vezetőjévé lépett elő 1947-ben. A ház többi része, később az egész irodaként működött, volt tervezőiroda, a rendszerváltás után földhivatal, majd városi családsegítő központ. Három éve 114 millió forintért meghirdették a kívül majdnem eredeti (a toronyszoba erkélyét például beépítették), belül alaposan megváltoztatott villát, de szerencsére nem akadt rá vevő – talán mert a helyi városvédők még a sajtót is riadóztatták. Ma továbbra is szociális intézmény. A kerítésen egy kőpad található, fölötte pedig 1958-ban avatott emléktábla Karinthynak.

építészet irodalom helytörténet
Néha felmerül, hogy lehetne itt emlékmúzeum Karinthyé (hiszen ilyen nincs!), irodalomé, Siófoké, de ekkor jön az ellenérv, leginkább a nem éppen sikeres Kálmán Imre emlékmúzeumot emlegetve (aki a város szülötte volt), mégis érdemes lenne az emlékeket összegyűjteni a híres siófokiakról, akik legalább nyaralóval rendelkeztek a városban, Latabár Kálmántól Kabos Gyulán át Feleki Kamillig és Bilicsi Tivadarig, a Nemzeti Színház legendás, mára megszüntetett üdülőjéig. És a festők, a szintén Batthyányi utcai Tölgyessy Artúr, a párhuzamos utcából Vágó Pál, de Halápy Jánost is említhetnénk. (De van Horthy-villa és Bárdossy-villa is, az egyik néha könyvtár, néha panzió, a másik zeneiskola.) És a Batthyányi utca két első háza, az egyikben Jókai töltötte utolsó nyarát, a másikból Krúdy szöktetett fiatal feleséget.


A füredi Vaszary-villára mint kulturális központra is sokat kellett várni, de csak sikerült…