A Kassák Múzeum jövő év elején kiállítást rendez a Természetbarátok Turista Egyesülete horányi/szigetmonostori telepének két világháború közötti hőskoráról. Ehhez fotókat, relikviákat keresnek. Tessék kihúzni a fiókokat, megkérdezni a nagymamát, felmenni a padlásra körülnézni, sosem lehet tudni, hol lappanganak az emlékek. Egy kis segítség ahhoz, hogy mit is kell keresni.
A munkáskultúra történetének kevéssé ismert epizódja kötődik a horányi telephez, így nem véletlen, hogy éppen a Kassák Múzeum vállalja fel ennek felkutatását és bemutatását. Néhány évvel ezelőtt György Péter idézte fel a hely szellemét az Élet és Irodalom hasábjain. „A baloldali munkásmozgalom különböző, egymással rivalizáló áramlatainak, frakcióinak mindegyikéhez köthető Erdei Telepet 1928-ban hozta létre a Természetbarátok Turista Egyesülete Szigetmonostor/Horányban, amely egyszerre adott otthont a sportolni és kirándulni vágyó, javarészt szegény nagyvárosi fiataloknak, illetve ugyanott és ugyanakkor lehetőséget teremtett a közösségi életforma, a forradalmi politikai öntudat formálására is. Az Erdei Telep tehát a gödi Fészek, a Munkás Testedző Egyesület társadalomtörténetben ma jóval ismertebb hagyományát követte, s egyben a riválisa is volt.” Bár a lakók, nyaralók meglehetősen szegény körülmények között laktak, sportoltak, hallgattak szemináriumokat itt, hiszen nem volt közmű (villany és csatorna), mégis „a boldogok szigete volt, a földi paradicsom, a kortárs kapitalista társadalmon kívüli tér, a megvalósult utópia, olyan nyaralóhely, amely egy új társadalom ígéretét s akaratlanul lehetséges modelljét is jelentette.”
A hely szelleme 1945 után megváltozott, a nomád életformákat felváltották a kőházak, a spontaneitást az intézményesülés, de ennek is köszönhető, hogy ma a Telep története valamiképpen dokumentálható. Ehhez keres a múzeum olyan személyes, családi emlékeket, amelyek a kutatók számára eddig nem voltak ismertek, így a hely bemutatása személyesebbé és átélhetőbbé válhat.
