Különleges kiállítás nyílt a Ludwig Múzeumban, mely Király Tamásra, a 2013-ban elhunyt tervezőre emlékezik. Különleges, mert a főszereplőről igen keveset tud meg a látogató, és mert először van lehetőség a hagyatékban fennmaradt ruhaszobrokat kiállításon látni, így a kontextus révén máris műtárggyá váltak.

Egyszerre klasszikus vonalvezetésű, de utópisztikus kialakítású öltözetek sorakoznak a termekben, a megvalósult projektek mentén szétosztva, magyarázatul többnyire egy-egy videó vagy néhány fotó szolgál: volt egy show, egy bemutató valahol, valamikor. A kiállítás próbára teszi a látogatót, ha többet szeretne megtudni Királyról és közegéről, hiszen aki nincs még harminc, feltehetően nem igazán van tisztában azzal, hogy mit jelentett egy ilyen életművet elkezdeni a nyolcvanas években és folytatni a kilencvenesben. Ki volt Király Tamás, miből élt, kik vették körül, sztár volt-e vagy underground, milyen volt a viszonya az állami szervezetekkel, hogyan kezelte a média, hallhattak-e róla Magyarországon kívül? A kiállításra restaurált ruhák lenyűgözőek, egy különlegesen kreatív és irigylésre méltóan szabad elme alkotásai. Néhány teremben hatásos rekonstrukció idézi meg Király világát, egy-egy show-ét vagy a műteremét, ahol fotózásra vártak a modellek.

Akkor hát álljon itt néhány adat, tény róla. Többnyire divattervezőként határozzák meg, a nyugati sajtó a rendszerváltás idején „a divat pápájaként” emlegette, pedig mindez kizárt: a divat befolyásol, tömegek követik, utánzói vannak. Király Tamás ruháiban a legritkább esetben járt valaki, leginkább az egyébként amatőr modell, aki a bemutatón hordta, tisztelői voltak és vannak ugyan, követői nem, hiszen ez nem is lehetséges. Valóban nehéz definiálni egy ilyen igényű tervezőt, ha a „divat” szót el kell hagyni belőle…

1952-ben született. Nem vették fel főiskolára, később sem volt tagja szervezeteknek. Dekoratőrként, kiállítás rendezőként dolgozott, a nyolcvanas évek közepétől rendezett bemutatókat az általa tervezett, nem napi viseletre szánt ruhákból, lakáson, az FMK-ban, a Fészekben, a Petőfi Csarnokban és a Váci utcában. A legnagyobb közönsége alighanem a Sziget Fesztiválon volt a 2000-es években. Külföldön több elismerést kapott, a legnagyobbak között emlegették. Szegényen és szerényen élt, bevételeiből a terveit és a bemutatóit finanszírozta. A praktikum is meghatározta a határtalan fantáziával létrejött ruhakölteményeket, hiszen szállíthatóvá, így szétszedhetővé kellett tenni. Természetes közege az underground zene és színház világa volt. Bár volt kapcsolata boltokkal, a ruháit nem eladásra szánta. Tervezett cipőket, ékszereket, kiegészítőket, használt magyaros motívumokat.

Az Out of The Box című kiállítás (kurátora: Tímár Katalin) legnagyobb értéke, hogy tudjuk, a hagyaték megvan, hogy az életmű rekonstruálható az állagromlástól megmentett darabokkal. Az is biztos, hogy teremről teremre felidéződik Király világa azok számára, akik ismerték, és átélhető azoknak, akik nem. Abban viszont erősen reménykedünk, hogy készül egy katalógus, monográfia, amelyben minden olyan kérdésre lesz válasz, amit itt, a kiállításon nem kapunk meg.