A bécsi Zsidó Múzeum különleges kiállítást rendezett: egyetlen térben mindössze egy art deco nappali garnitúra látható, a történet a falakon lévő infógrafikán bontakozik ki. Megható 20. századi családtörténet: zsidóság, Közép-Európa, amerikai emigráció.
A magyar gyökerekkel rendelkező Glück-család 20. századi sorsa bontakozik ki, leírható és bemutatható néhány bútordarab vándorlásán keresztül, Bécstől Bécsig. A közben eltelt száz esztendő egy tipikus közép-európai zsidó család társadalomtörténete, a boldog békeidőktől a holokauszton át az amerikai újrakezdésig. A bútor több évtizeddel ezelőtt elhagyta Bécset, most pedig visszatért, mégpedig a múzeumba, hogy ezzel a kiállítással emlékeztessen a történelem egyik legfordulatosabb évszázadára.
A zöld kárpittal bevont garnitúra az 1920-as évek bécsi polgári otthonának tipikus berendezési tárgya volt. A város náci megszállása után, 1938-ban előbb Franciaországba juttatta a család, majd a tengerentúlon, New Yorkban töltött el évtizedeket, ma pedig már a múzeum tulajdona az egyik leszármazott, Henry Glück jóvoltából. A szűcsként dolgozó Hersch Glück a nyugat-ukrajnai Tarnopol városából telepedett le Bécsben Nyitráról származó feleségével 1900 köül, mint oly sokan a galíciaiak, kelet-európai zsidók közül, a jobb életkörülmények reményében. A szintén szűcs mesterséget tanuló fiaikkal előbb a bécsi zsidónegyedként is tekinthető Leopoldstadt városrészben éltek, majd 1916-ban a az elegánsabb Fleischmarkt 15-ben telepedtek le, a családi műhely is ezen a címen működött. 1938-ban a város elhagyására kényszerültek, az egyik fiú, Erwin Franciaországba menekült, felesége és az akkor öt éves Henry fia egy évvel később követték. Erwin tovább tudott utazni az Egyesült Államokba, ám feleségét Auschwitzba deportálták és megölték, ahogy a szülőket is a litvániai Kaunasban, 1941-ben. A nyolc évesen magára maradt Henryt egy katolikus iskolában bújtatták – erről az intézményről szól Louis Malle 1987-es Au revois les enfants című, számos díjat kiérdemlő filmje. A fiú a háború végét egy provance-i családnál élte meg, hamis papírokkal. (A család később megkapta a Világ Igaza kitüntetést.)
Erwin New Yorkban is szűcsként dolgozott, újranősült, egy német emigráns asszonyt vett feleségül. 1946-ban sikerült megtalálnia a fiát egy zsidó segélyszervezet jóvoltából, és hamar magához is vehette. Queens-beli lakásukban az a régi bécsi garnitúra őrizte az elhunytak emlékét, amelyiket a nácizmus elől menekítettek 1938-ban. Henry 1957-ben Franciaországba ment tanulni és ott is telepedett le. Erwing (ekkor már Irving) 1979-ben hunyt el, özvegye a kisebb New York-i lakásba is magával vitte a bútort. 2012-ben bekövetkezett halála után két évvel Henry felszámolta az otthont, a garnitúrát pedig a bécsi Zsidó Múzeumnak adományozta.
Erre a történetre emlékezik a múzeum 2017 márciusáig látható kiállítása, a bútorokkal, a falakon térképekkel, filmbejátszással, rengeteg családi fotóval, elsősorban a New York-i időszakból. Gyönyörű történet, reménnyel, pokollal és megnyugvással.
Illusztráció: Jüdisches Museum Wien
