A Magyar Nemzeti Galériában Kép és kultusz címmel nyílt kiállítás, mely Szinyei Merse Pál életművét mutatja be kortársai és követői kontextusában. Szinyeit a magyar művészettörténet ma a legmagasabb pozíciókba helyezi, nem különben a műkereskedelem: Parkban című festménye a Kieselbach Galéria 1998-as árverését követően évekig vezette a hazai aukciós rekordok listáját. Ő maga idős koráig várt az elismerésre, melyet végül csak megkapott. A Majális minden bizonnyal a legismertebb műve – és a késői megbecsülés szimbóluma. Érdemes felidézni 1903-írt önéletrajzának néhány vonatkozó részletét.
„1972-ben visszamentem Münchenbe, itt oly erős művészi élet pezsgett hogy engem mindjárt magával ragadott, régi collégáim örömmel fogadtak. […] Most már benne voltam s nagy munkakedvvel és energiával tovább dolgoztam. Megkezdtem a Majálist. – A szerencsés véletlen ekkor hozott össze Böcklin-nel. […] Életemnek legszebb és legboldogabb korszaka volt ez mikor ezen igazi művésszel, a múlt század nagy festőjével mindennap benső baráti viszonyban élhettem. – Ment is akkor a munka lázasan, Böcklin animált »zöldebbre még zöldebbre« - csak az élénk erős színekkel lehet a napsütést visszaadni, lila, piros, sárga, kék, barna, – a fehéren a könnyű kék árnyékok játéka, a csillogó napfoltok, – mindig feljebb és feljebb a skálával! Az alakokhoz modellt használtam, de a tájat egészen emlékezetből, nem is kellett stúdium, magam előtt láttam minden fűszálat, virágot, csak le kellett írnom. – Magamat is ráfestettem a képre, hason fekve, falatozva, hátat fordítva. – Bevallom azon kritikusokra gondoltam kiknek a képem nem fog tetszeni. […]
Beküldtem az 1873 diki internationális bécsi kiállításra. Nagy reményekkel vártam a sucée-t mert éreztem hogy jót csináltam. – De nem úgy volt, - teljes kudarcot vallottam. – Képemet malícziából oly magasra akasztották, hogy teljesen meg volt verve. Dühösen felutaztam Bécsbe s kivittem hogy képemet a kiállítás megnyitása után két héttel, mikor már minden cathalogusban is benn volt, vissza adták nekem, mert az intéző körök meggyőződtek a nyilvánvaló malícziáról. […]
A Majális még egy időre Miethke műkereskedőnél hagytam, de aztán haza vittem, s felajánlottam Pulszky Ferencnek ajándékképpen a Nemzeti Múzeum számára, feltételül csak azt kötvén ki, hogy a kép jó helyen helyeztessék el. Erre Pulszky félvállról azt felelte: csak küldje el a fiatal ember, majd meglátjuk micsoda kép az.
Megjegyzem, hogy a bécsi kiállítás rendezése alkalmával meglátta a képemet még jó helyen néhány budapesti újságíró, s több lapban nagyon dicsérőleg írtak róla, hát Pulszky uram tudhatta, hogy micsoda kép az. – Ennek folytán persze fel nem küldtem. – Legjobb képem még ajándékba sem kell! Ez végképp elkeserített. […]
Képeimet: Majális, Faun, Pacsirta, feleségem arczképe 1883-ban kiállítottam Budapesten. Kelety Gusztáv volt akkor a hangadó kritikus, ő jónak látta felettem sajnálkozni: hogy a nagyreményű festő eltévelyedett s delirium colorans-ban szenved. […]
1896 diki millenáris kiállításra minden meglévő képemet beküldtem, s itt teljes érvényre jutottam. – Különösen mikor Párisból hazajött a fiatal gárda, lelkesült, lármát ütött, engem banquettel ünnepelt, s a kritikátis magával ragadta, sikerem teljes volt. A »Hóolvadást« és a »Majálist« tartották legjobbnak. A Pacsirtát megvette Dr. Kohner Adolf, a Hóolvadást gr. Andrássy Gyula, a Majálist az állam, a Patakot br. Inkey és a Pipacsot Csáki B. Művészi hírnevem otthon meg volt állapítva s ezentúl a budapesti kritika mindig kitüntető elismerésben részesített. […]
1901-ben értem el legnagyobb sikeremet. A Majálist elküldtem a müncheni nemzetközi kiállításra, ott nagy senzatiót csinált, - erős plain air 1873-ból. Amint értesültem, a nemzetközi jury egyhangú lelkesedéssel az I. oszt. arany medaliával praemirozta. 28 év múlva kaptam ezen nagy elégtételt. Ez kárpótol minden elszenvedett keserűségért. Sajnos életemnek ezen 28 évét mely életemnek java korát képezi (28-56 éves koromig) senki többő vissza nem adhatja, s a keserűségben elvszetett 28 évet semmi sem pótolhatja.”
Szinyei Merse Pál: Majális, 1873 (MNG), a részleten maga a festő látható
