Persze, hogy lehet, noha a hagyomány szerint a zsidó társadalmat patriarchálisnak tekintik, a lebontott kincseskamra (a Magyar Zsidó Múzeum harmincéves állandó kiállítása) helyét – félállandó kiállításként – egy finom, légies tárlat vette át: a vaskos ezüstnemű helyett kitett apró emléktárgyak, kis érdekességek, szívszorító történetek a bárhonnan érkezű, bármilyen gyökerekkel rendelkező látogatóban a meghittség érzetét keltik.
Egy kiállítás, miként egy lakás is, lehet lenyűgöző, lélegzetelállító, ám otthonossá nem az értékes berendezési tárgyaktól, hanem az apró figyelmességektől válik. Kell, hogy legyen néhány darab, néhány figyelmesség, stílusosan elrendezve, ami beszippantja a látogatót, közelebb csalja a tárgyakhoz, bevonja egy történetbe: egy lakásban az otthon, a család történetébe, a múzeumban az intézmény, a gyűjtemény, a gyűjteményt megőrző közösség történetébe. A 100 év 100 tárgy kiállításon történetek sokasága bontakozik ki a kétnyelvű, diszkréten elhelyezett feliratokon. Vannak kegytárgyak, hétköznapi eszközök, emlékek, díszek, töredékek, könyvek, kéziratok, fotók, festmények – mindegyik egyenrangú a másikkal, megmagyarázza és megérteti, amit a zsidó vallásról, a magyarországi zsidóság életmódjáról, kultúrájáról és történelméről tudni kell. Nem szól a vallási rituálékról és nem szól a holokausztról, hanem arról, hogy hogyan élt ez a közösség az elmúlt évszázadokban és hogyan gyarapodott a gyűjtemény. Legalább két (társadalom)történeti kiállítást látunk: egyet a zsidóságról, egyet a múzeumról, egyben, ugyanazokon a tárgyakon keresztül. Ez a kiállítás önmagában adja vissza azt a sokféleséget, amit a prágai Josefov több épületben, több kiállításon ábrázol.
A Magyar Zsidó Múzeum ma női vezetővel, többnyire női munkatársakkal és segítőkkel dolgozik, és nem kell ahhoz női látogatónak lenni, hogy elismerjük: ez a helyzet kifejezetten jól áll a múzeumnak. A praktikus, több módon használható, áttervezhető, más, későbbi kiállítások számára is alkalmas installációs megoldástól az adományozók iránti tiszteletig és a szakzsargont teljesen mellőző „elmesélős” szövegekig mind azt szolgálják, hogy a kurátor és a látogató is kényelmesen érezze magát. Nem lenyűgözni akar, hanem megszerettetni és ez hatalmas különbség. Ha valaki mindezt feminista kirohanásnak tartja, az nézze meg a kiállítást és egyet fog érteni.
Mondjuk is, hogy mikor érdemes (persze ezektől az időpontoktól függetlenül is bármikor, nyitva tartási időben), hiszen szerdánként 18 órakor vendég tárlatvezető is várja a látogatót:
2016. április 27. (peszah ötödik napja) RADNÓTI ZOLTÁN rabbi
2016. május 4. (jom hasoá előestéje) GALAMBOS ÁDÁM evangélikus teológus
2016. május 11. (jom háácmáut előestéje) BORGULA ANDRÁS színházrendező
2016. május 18. DARVAS ISTVÁN rabbi
2016. május 25. NYÁRY KRISZTIÁN könyvkiadó, irodalomtörténész
2016. június 1. FRAZON ZSÓFIA etnológus, muzeológus
2016. június 8. FRITZ ZSUZSA, a Bálint Ház igazgatója
(A pénztár 17:30-kor zár, ezért ajánlott előre megtervezni a programot.)
Illusztráció: Magyar Zsidó Múzeum
