Méltó befejezése az évnek a Magyar Nemzeti Galéria Ország Lili kiállítása, az eddigi legnagyobb, legteljesebb, amire valaha lehetőség adódott. Összeraktunk egy kis előzetest, anélkül, hogy az igazi titkokat elárulnánk.

Az biztos, hogy ekkora terület, ennyi idő és pénz még nem állt rendelkezése egyetlen korábbi kurátor számára sem, így a ritkán vagy soha ki nem állított képek mellett külföldi példákat, magyar művészbarátok munkáit is van mód bemutatni. Az egyes korszakokat és témákat a falak színe is tagolja, bár a háttér döntően fehér, megjelenik az ikonok aranya, a kollázsok mögött sötét lesz a háttér, a Labirintusban sötétszürke, de lesz téglákból rakott fal is, ahogyan Ország Lili egyes művein is látható. A tégla nem öncélú és hatásvadász látványelem, Kolozsváry Marianna kurátor elmondta, hogy a művész sokszor maga is téglafal előtt vizsgálta saját képeit, nyilván nem véletlenül…

Mivel Ország Lili képeinek zömét néhány nagy gyűjtemény (Vasilescu-, Kolozsváry-, Antal-Lusztig-gyűjtemény, Székesfehérvár, Fővárosi Képtár) őrzi, ezért többnyire ezekből szoktak válogatni a kurátorok, és valóban, már ezek segítségével is nagyjából rekonstruálható az életmű, ám most jóval több képet tudnak kiállítani, kevésbé ismerteket vagy ismert művek nem publikált változatait. Ilyen a Memento egyik eddig ismeretlen változata a költő-barát Pilinszky János hagyatékából, a kiállítás egyik fő darabja.

Külön teret kapnak a művészbarátok: Schaár Erzsébet kisplasztikája, Gedő Ilka portréja a művészről, három Bálint Endre hommage, a legjobb barátok fényképe (Rácz István, Kolozsváry Ernő, Bálint Endre és Pilinszky) alatt pedig egy válogatás látható dokumentumokból. Külföldről is érkeznek analógiák, többek között  Vieira de Silva, Paul Delvaux, Giorgio de Chirico egy-egy műve. Kevesen tudják, hogy a labirintus-képek egyik szellemi előzménye a Székesfehérváron 1969-ben rendezett Festett táblák (1526-1825) című kiállítás volt, ahol Ország Lili órákat töltött el ezeknek a tábláknak a megtekintésével. Sikerült elhozni a kiállításra a gótikus és reneszánsz elemeket ötvöző 16. századi ádámosi famennyezet egyik részét, mivel ez a tábla gyakorolta a legnagyobb hatást a művészre.

A kiállítás a Labirintussal zárul: sötétben, súlyos betonfalak között kering majd a látogató, Pilinszky Apokrifjának sorait hallgatva. A teret Ország Lili eredeti elképzelése szerint építik fel, ahogy azt annak idején Deim Pállal megbeszélte a művész és ahogyan megrendezték – még ha szerényebb körülmények között is – a BTM-ben 1980-ban.

A kiállításra megjelenő vaskos kötet számos tanulmányt, újonnan előkerült dokumentumot közöl, emellett lesz benne életmű-katalógus, annyira teljes, amennyire a mai tudás szerint rekonstruálható az életmű.