Minden múzeum újraírja éves programját, és jó, ha csak a 2020-as terveket írta felül a járványidőszak. Hogy miként reagálnak az intézmények, korábbi írásunkban külföldi példákkal illusztráltuk. Hogy a hazai múzeumok miként, azt a napokban magunk is láthatjuk. A Szépművészeti Múzeum az egyik lehetséges forgatókönyvet hajtja végre: saját gyűjteményből épít időszaki kiállítást. A Dürer kora igazán féltett kincseket tár a látogató elé.
Grafikai lapok kiállítását a szakmán belül veszélyesnek, mások egyenesen bűnnek tartják, a legjobb helyen sötétben, savmentes papírral fedve vannak, minden más esetben károk érhetik – a kiállítás fénye például, amely a legfinomabb hangolással is csak ideiglenesen tartható. A Szépművészeti Múzeum régi grafikai anyagával a világ bármelyik múzeuma elégedett lenne, mégis csak kivételes esetekben láthat válogatást a közönség. A több ezer lapot számláló Esterházy-gyűjteményt 1870-71-ben vásárolta meg az állam, megteremtve ezzel az Országos Képtár, azaz a múzeum alapját, majd újabb jelentős vásárlásokkal olyan grafikai gyűjtemény jött létre, amelyből bármilyen fókuszú válogatás figyelemreméltó kiállítást eredményez.
Ezúttal kétszáz év német grafikája került a középpontba, a gótikától a reneszánszon át a manierizmus időszakáig, hasonló válogatást utoljára több mint ötven éve állítottak ki a Szépművészeti Múzeumban. A legkorábbi lap egy 1415 körül készült Szent Margit-ábrázolás, feltehetően szoborterv.
A tárlat húzóneve Düreré, aki az itáliai reneszánsz elveit és formanyelvét vette át és folytatta Bajországban, és lett a legnevesebb német reneszánsz művész – és a legeladhatóbb név is a nemzetközi kiállítások területén. A Szépművészeti Múzeum két saját kezű rajzát őrzi, és közel kétszázötven metszetét, amelyből tíz lapot most kiállítottak, de vannak további alkotások Dürer műhelyének munkatársaitól, kortársaitól és követőitől.
A válogatás 54 művet tartalmaz, a szekciókat földrajzi vagy tematikai szempontok szerint határozta meg a kurátor, Bodnár Szilvia, ami a teljes anyagot összeköti, az a technikai bravúr, ami ezeket a nagyobb nevű és kismestereket egyaránt jellemezte. Különleges hangulatú, intim kiállítás, finom rajzokkal és metszetekkel. Nem sokszor adódik lehetőség, hogy a néző ennyire közel merészkedjen ezekhez a művekhez, legyen tere és ideje megtekinteni. A járványhelyzet utáni állapot ezt most lehetővé teszi, és bár az intézmények nyilván elégedettebbek lennének a komolyabb látogatottsággal, ezt az adottságot most vegyük erénynek, ami egy grafikai kiállítás esetében kifejezetten előnyt jelent.
