Nagyjából egy évszázada kerültek a képtárak, képzőművészeti múzeumi gyűjtemények perifériájára a 19. század második felében oly népszerű és elengedhetetlennek tartott gipszgyűjtemények. Mégis egyre több helyen nyílnak újra ezek a kiállítások: többek között Berlinben, Moszkvában, Párizsban, Londonban, és pillanatokon belül Komáromban. Építészeti és belsőépítészeti bravúr, okos és látványos kiállítással a Csillagerődben.

A képzőművészeti múzeumok szerepe a 20. század elejére megváltozott: a tanítás, ismeretterjesztés helyett a hangsúly a gyönyörködtetésre tevődött át, és eredeti szobrokkal is gazdagodtak a gyűjtemények, vagyis jelentőségét vesztette a korábban népszerű, a legfontosabb klasszikus és reneszánsz szobrokról készült másolatok bemutatása, kiállítása. Miért érezték szükségét egyáltalán? Egyfelől nagyon keveseknek adatott meg, hogy bejárják fél Európát, hogy megcsodálják az eredeti alkotásokat, másfelől így volt lehetőség a művészettörténet megismerésére tárgyakon keresztül, hiszen akkoriban nemhogy digitálisan, de jó minőségű albumok segítségével sem lehetett találkozni külföldi műtárgyakkal. A szobrokról készült gipszmásolatok 1:1 méretben és az anyagot, színt, patinát megtévesztésig imitálva jutottak el a világ múzeumaiba, Bostontól Budapesten át Moszkváig. Az évtizedekig feleslegesnek ítélt, romló állapotú gyűjtemények az utóbbi években újra teret kaptak, mintegy érdekességként, továbbra is gyorstalpaló művészettörténet óraként szolgálva, egyben egy pillantás a múzeumtörténet egy darabkájára, például Victoria & Albert Museumban, a Puskin Múzeumban, a párizsi Palais de Chaillot-ban vagy Berlinben, egy erre a célra létrehozott gyűjteményben (Abguss-Sammlung Antiker Plastik Berlin). 

Amikor évtizedek után lehetőség nyílt a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokának felújítására, valamit kezdeni kellett a részben ott raktározott gipszmásolatokkal. Lomtalanítás helyett restaurálás következett (ennek részletei itt olvashatók), közben pedig újratervezés: a nagyobb darabok és egy komplett áttekintés Komáromba kerül, az épületdíszek és hasonló elemek a Szabolcs utcai OMRRK közösségi tereibe. Mányi István, a Szépművészeti Múzeum átépítését tervező építész alkalmassá tette a Csillagerődöt egy ilyen kiállítás befogadására, csarnokot épített az udvarára, és múzeumpedagógiai tereket, irodákat, éttermet alakított ki, a Szőcs Miriam (Szépművészeti Múzeum, Régi Szobor Gyűjtemény) kurátor által megálmodott tárlathoz a Narmer építésziroda készített installációt. Az egyetemes művészettörténet különleges montázsa kiegészítéseket is kapott: érintőképernyőn megkereshetők a szobrok adatai, leírásai, pörög egy videó a gipszöntés korabeli technikájáról, egy tárló pedig szintén megismerhetővé teszi a műfaj technikai sajátosságait.

Az 1586-ben épült Csillagerődöt az elmúlt közel négy és fél évszázadban többször átépítették. 1849-ben innen követte nyomon az eseményeket a komáromi csatában megsebesült Görgei tábornok. De volt kápolna, laktanya, raktár, internálótábor és lakóház szükséglakásokkal, mielőtt a kiállítás céljára felújították. A fővárostól nagyjából egy órányira található új intézmény lényegében elkészült és heteken belül látogatható lesz.