Miután Napoleon elfoglalta Bécset, I. Ferenc császár Komáromban lelt menedékre, ahol egy komolyabb erődrendszer kialakítását kezdeményezte. Így az Óvár és az Újvár mellett három erőd is elkészült (volna): a Monostori, az Igmándi és a Csillagerőd. A történelem fordulatai úgy hozták, hogy ezek közül kettő is kapcsolatba hozható a Szépművészeti Múzeum klasszikus szobormásolatának gyűjteményével.
A Habsburgok által eltervezett védművek felépítését végül mégis a császári csapatok ellenében harcoló Klapkáék siettették, talán ezért is tarthatott ki Komárom tovább, a világosi fegyverletételen túl. 1849 szeptemberétől újra az osztrákok érdeke volt az erődrendszer tényleges megvalósítása, befejezése, ami az 1870-es évekre lett teljes. A katonai célokat szolgáló építmények rangja, miután a trianoni döntés következében kettészakadt Komárom, némileg gyengült, a Monostori erőd 1945 után szovjet laktanyának, a Csillagerőd Csehszlovákiából áttelepített magyarok számára kialakított szükséglakásoknak, majd a helyi ÁFÉSZ zöldségraktárának adott helyet, az Igmándi erődben pedig a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításáról elkerült gipsz szobormásolatokat raktározták abból a célból, hogy a kiállítótérré átalakított tatai zsinagógában, és itt, Komáromban kiállítást rendezzenek belőlük.
A többi gipszszobor (amelyet a múzeum alapításakor rendeltek nyugat-európai műhelyektől, hogy eredeti műtárgyak hiányában ezek segítségével legyen végig követhető a klasszikus művészettörténet) a Román csarnokban 1945 után kialakított raktárban várt jobb sorsra. A csarnok felújításának tervével a másolatok sorsát is rendezni kellett, és a Budapesten, illetve Komáromban őrzött darabok egy Újpesten kialakított restaurátorműhelybe kerültek, hogy helyreállítva kiállíthatók legyenek.
De hol?
A világ nagy klasszikus múzeumai rendszerint rendelkeztek és rendelkeznek hasonló gyűjteménnyel, ám ma már az eredeti műtárgyaktól elkülönítve, de jó esetben kellő tisztelettel kezelik. Létezik állandó kiállítás Párizsban, Londonban, Berlinben, Moszkvában, egyfajta tanulmányi raktárként, érdekességként, például a Puskin Múzeumban látható egy élethű (gipsz)másolata a firenzei Dávid-szobornak, noha mindenki tudja, hogy ez egy alig százesztendős sokszorosítás eredménye. (Bővebben erről lásd Szőcs Miriam írását a MúzeumCafé 67. számában.) Magyarországon Szilágyi János György, a Szépművészeti Múzeum Antik gyűjteményének legendás vezetője szorgalmazta egy állandó kiállítás megoldását, de az ő életében erre már nem került sor.
A Liget-projekt egyetlen vidéki helyszíneként végül Komárom lett, pontosabban maradt a helyszín, méghozzá a Csillagerőd, amelyet ennek érdekében – Mányi István tervei szerint – felújítottak és kiegészítettek egy olyan új építménnyel, amelynek a belmagassága a talapzattal együtt tíz méternél is magasabb lovasszobrokat is be tudja fogadni. Most elkészült a rekonstrukció, így elkezdődhet a restaurált szobrok leköltöztetése, darabokban, ahogyan annak idején például Olaszországból Budapestre szállították, és a helyszínen fogják a szakemberek újra összeállítani, az illesztések nyomait eltüntetni. Az erőd kiállítótérként hasznosított épületrészében az antik, a középkori és a reneszánsz alkotások követik egymást, az utolsó szakaszban pedig néhány antik és reneszánsz szobor egymás mellett lesz látható, az antik művészetnek a későbbi alkotásokra gyakorolt hatását szemléltetendő.
Komárom többszörösen is izgalmas hely lesz és lett: két, a Duna által elválasztott városról beszélhetünk, a magyarországi részen Brigetio ókori település rekonstruált és látogatható részleteivel, fürdővel, Klapka-múzeummal, az évente százezer látogató által felkeresett félelmetes Monostori erőddel, és most a Csillagerőddel, amelynek tetejéről egyébként csodás kilátás nyílik a Dunára.
Fotó: Liget Budapest Projekt
