Miért kell egyáltalán elgondolkodni a múzeumok mibenlétéről, lényegéről, szerepéről, fontosságáról és feladatairól? Nem evidens, hogy léteznek olyan intézmények, amelyek megőrzik és bemutatják a gyűjtési körükre vonatkozó (mű)tárgyállományt? Úgy tűnik, a felvetés elég időszerű, ha a nemzetközi szervezetek, a múzeumok világával foglalkozó kutatócsoportok és a hazai intézmények, közösségek is rendre felteszik ezeket a kérdéseket. Járványhelyzet után, gazdasági válság közepén tartunk, de nem csak a körülmények, hanem az elvárások is változnak a múzeumokkal szemben. Megpróbáljuk levonni a tanulságokat a Ferenczy Múzeumi Centrum által szervezett A múzeum ereje konferencia néhány előadása alapján.
Az aktuális, hivatalos múzeumi definíció messze tart már attól, hogy „megőrzi” és „bemutatja”, a prágai ICOM-konferencián elfogadott szöveg számos, a múzeumok társadalmi feladatait hangsúlyozó elemet tartalmaz. Két égető kérdés: miért aktuális mindez és hogyan felelnek meg ezeknek az elvárásoknak az intézmények? Sári Zsolt, az ICOM Magyarország elnöke (akinek a definíció evolúcióját összefoglaló írása a MúzeumCafé következő, 93-94-es számában lesz olvasható) előadásában „a tárgyi és szellemi örökség” szétválasztásának lényegét és motívációját elemezte: a múzeumok feladata a szokások, hagyományok, rítusok, ünnepek, azaz valamely többségi vagy kisebbségi kultúra szellemi örökségének dokumentálása és megőrzése is, és ebben még bőven lenne tennivaló. Kiemelte, hogy a magyarországi lakosság 8-22 százalékát kitevő roma kisebbség még mindig nem rendelkezik önálló múzeummal, a történeti, néprajzi, helytörténeti múzeumokban a roma kultúra nem reprezentált – az ICOM ennek a problémának szenteli őszre tervezett konferenciáját.
A New Yorkban élő művészeti tanácsadó, Szántó András egy online interjúval kapcsolódott a témához. A múzeum jövője című kötet szerzője kiemelte, hogy a múzeumoknak a hagyományos funkciókon túl társadalmi feladatokat is fel kell vállalniuk, a közösséget szolgálva. Az intézményeknek meg kell érteniük, hogy piaci szereplők, olyan munkatársakra van szükségük, akik értik az üzleti gondolkodást, rendelkeznek a kommunikáció legteljesebb eszköztárával. Megemlítette a neves múzeumépítészt, David Chipperfieldet, aki szerint a jövő múzeuma nyitott és átjárható lesz, lesznek olyan részletei, amelyek mint egy coworking iroda fognak működni, és kihasználja azokat a zöld területeket, amelyek körülveszik.
A konferenciának otthont adó FMC igazgatója, Prosek Zoltán a múzeumi kataszterről mint a szentendrei kismúzeumi hálózatról alkotott új elképzelésről beszélt. A pontszerűen elhelyezkedő épületek között minél szorosabb együttműködéssel oldható meg, hogy ne váljanak egymás konkurenciájává. Ennek egyik eszköze a közös identitás erősítése és az épületek funkciójának újragondolása, tartalmi bővítése. Erre példa a Vajda Múzeumban elindított PhotoLab, mely kortárs fotóprojektek felé nyit, de a tervek között szerepel látogatóközpont, étterem, startupok befogadására tervezett helyszín, azaz bátran lépnek a for profit tevékenységek felé.
Berényi Marianna, lapunk szerkesztője, a Néprajzi Múzeum főosztályvezetője előadására készülve kérdőíven kereste a választ a kérdésre: miért van ma nagyobb szükség a múzeumokra, mint valaha? Mielőtt ismertette a legnagyobb közösségi oldalon megfuttatott kérdéssor eredményeit, más, nemzetiközi szakmai fórumok következtetéseit mutatta be. A MuseumNext egyik publikációja a párbeszéd helyeként, a múltból való tanulás eszközeként értelmezte a múzeumot, a cseh ICOM elnöke, Martina Lehmannova az örökség védelmét, a kontextualizálás lehetőségét, a tér nyilvánosságát hangsúlyozta, míg egy piackutatás szerint a múzeumok boldogabbá és okosabbá tesznek az itt megszerezhető élmények által.
A pár nappal ezelőtt készült felmérésen 70/30 százalék volt a nem múzeumi/múzeumi dolgozók aránya, és felülreprezentáltak a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők, ám ettől még figyelemre méltók a beérkezett válaszok – főleg hogy másfajta közvéleménykutatás a múzeumokkal kapcsolatban nem születik. A legtöbben (77%) azzal értettek egyet, hogy a múzeumok értelmezik gyűjteményeiken keresztül a különböző kulturális és társadalmi jelenségeket, 75 % a gyermekek oktatásában, 69 % a tudomány közvetítésében betöltött szerepüket választották. Kevesen érezték, hogy fontos szerep jutna a részvételiségnek (8 %) és a fenntarthatóság elősegítésének (13 %).
Azok közül, akik nem dolgoznak múzeumban, az épületek szépsége kiemelt helyet foglalt el, ellentétben a múzeumi dolgozók véleményével. Ebben nincsen semmi váratlan: a legkülönlegesebb műemléképület is veszíthet varázsából, ha az ember évtizedekig naponta felkeresi. És „randihelyszínként” (volt ilyen választás) is más értelmet nyer, ha egyben munkahelynek is tekintik…
