Ha nagy értékű múzeumi műkincslopás, akkor bizonyára a Szépművészeti Múzeum 1983-as esete jut a legtöbbek eszébe, a budapesti Zsidó Múzeum tíz évvel későbbi kifosztása mintha kevésbé élne az emberek emlékezetében. Pedig elég sok a hasonlóság: hatalmas értékű volt a kár, a bűntényt egy nemzetközi bűnbanda követte el, mindkét múzeum fel volt állványozva éppen és a tettesek – a kincsekkel együtt – viszonylag hamar megkerültek. Az esetről az 1984-ben nyílt állandó kiállítás finisszázsán hallhattunk egy beszélgetést.

A Toronyi Zsuzsanna igazgató által „fosszíliának” aposztrofált kiállítás utolsó óráit élte a napokban, az „Éjszaka a múzeumban” programon már nemcsak a régi világoskék tárlatot (a vitrinekben ilyen színű anyagon nyugszanak a tárgyak), hanem az új kiállítás installációjához készített tárlókat, posztamenseket is meg lehetett tekinteni. Sokan jöttek búcsúztatni, olyanok is, akik 1984-ben talán még nem is éltek, amikor május 14-én (Mark Zuckerberg születése napján) Dávid Katalin (az Egyházi Gyűjtemények szakfelügyelője), Benoschofszky Ilona (a Magyar Zsidó Múzeum akkori igazgatója), Nagy Richárd (a Fővárosi Tanács elnökhelyettese) és Sarkadi Nagy Barna (az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke) közösen megnyitotta a Dohány utcai kiállítást. A magyar muzeológia történetében is kuriózumnak számító hosszú időszakot egy időre megtörte az 1993-as betörés, amikor gyakorlatilag az egész múzeumot kipakolták a zsinagóga előtt posztoló állandó rendőri jelenlét háta mögött (az is egy éjszaka volt a múzeumban, bár jóval keserűbb a mostaninál), a megkerült műkincseket pedig egy időre a hitközség Síp utcai központjában állították ki, mielőtt visszakerültek a múzeumba. A betörésről szóló filmbejátszás és beszélgetés felért egy időutazással: a híradórészletben megszólaló vezető rendőr tagadta, hogy bármiféle segítséget kaptak volna a titkosszolgálatoktól (pedig kaptak), az ünnepek neve még az askenázi kiejtés szerint szerepelt a termekben, a rendezéskori politikai klímának megfelelően (később már a szefárd kiejtést használták). Mivel ezekben az években (is) erősödtek a szélsőséges hangok a közéletben, még az is felmerült, hogy 7 milliárd forintra becsült kár mögött esetleg rasszista motiváció áll, ám ezt a lehetőséget hamar elvetették, ugyanis a betörés nem járt rombolással, az elkövetők mesterien kidolgozták az akciót és a lehető legkevesebb felfordulást hagyták maguk után. Végül Ausztriába, Romániába és Németországba vezettek a szálak, a tárgyakat Bukarest mellett egy tanyán találták meg, a MAZSIHISZ-t vezető Zoltai Gusztáv és a múzeum akkori igazgatója, Turán Róbert egy bukaresti valamikori securitate épületben találkozhatott először az addigra pontosan leltározott műkincsegyüttessel. Egy katonai repülőgép szállította haza a tárgyakat, a többit pedig már tudjuk.

Szerencsére van mit bezárni, mondta a záróestén Toronyi Zsuzsanna, hamarosan pedig megnyílik a 100! című kiállítás, amely az éppen 100 éves múzeum 100 tárgyán keresztül segíti majd a zsidó kultúra megértését, a hangsúly ezúttal nem a vallásgyakorláson, hanem a zsidó hétköznapok tárgyain, a rendszerváltás előtti zsidóság elhallgatott történetén lesz.

Illusztráció: A fotók az 1994-es Híradóból származnak, amely a nyomozás lezárásáról számol be