Bő egyéves rekonstrukció után június 20-án nyílik újra a Vasarely Múzeum az óbudai Zichy-kastélyban. Lapunk egy korábbi írásában a kastély múzeumnegyeddé alakításának folyamatát tekintette át. Ebből idezzük a Vasarely Múzeumra vonatkozó részt: kik és hogyan döntöttek arról, hogy a világhírű művész ajándékából éppen ott és akkor nyíljon kiállítás.

Victor Vasarely 1981 szeptemberében francia nyelven írta meg „elidegeníthetetlen” adományáról (négyszáz mű) szóló ajándékozási levelét Budapestnek, amely egy, a Zichy-kastélyba tervezett „Vasarely Központban” lesz látható (szándékát 1986-ban egy újabb iratban megerősítette). A művek 1982-ben megérkeztek a Szépművészeti Múzeumba, és azokat egy kiállításon be is mutatták a nagyközönségnek. Az Agitációs és Propaganda Bizottság egy 1983-ban kelt jelentésében megállapította, hogy a Zichy-kastélyban nem lehet elhelyezni a gyűjteményt, hiszen ott jelenleg az Óbudai Klubház és a Kassák Múzeum működik (látszik, hogy a „Zichy-kastélyt” akkoriban a főépület jelentette), ennek kiköltöztetése túlságosan komoly költséggel járna. Emellett a kis terek nem alkalmasak Vasarely nagyméretű műveinek kiállítására. Viszont az Állami Termékgazdálkodási Igazgatóság által használt déli szárny kétezer-ötszáz négyzetméteres területe befogadhatja a múzeumot. A Művelődésügyi Minisztérium felkérte az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumot a majdani múzeum épületének felújítására, egyben a Szépművészeti Múzeumot az intézmény működtetésére, egy erre a célra elkülönített költségvetésből. A déli melléképületet (korábban katonai ruházati raktár) Molnár Péter és Koris János (Iparterv) tervei alapján építik át 1986 januárjától, az eredeti boltívek megtartásával, az ezerötszáz négyzetméteres tér kialakítását építészeti nívódíjjal jutalmazták akkoriban. Az épület előtt áll Koris János napórája, amelyet szintén ekkor helyeztek el az építtető megrendelésére.

1986 decemberében szállították át a Szépművészeti Múzeum raktárából Vasarely műveit a Zichy-kastélyba. A hetvenes évek kismúzeum-alapítási láza ekkorra már alábbhagyott, a gazdasági helyzet egyre kevésbé tette lehetővé gyűjtemények, hagyatékok megvételét, életjáradékok fizetését, épületek rendbehozatalát. (Ennek lett majdnem áldozata például a szentendrei Vajda Lajos Múzeum, amely már korántsem kapta meg azt a költségvetést, amit a korábban a városban alapított kismúzeumok – ezekről bővebben lásd: MúzeumCafé 22. – a szerk. – még megkaptak.) A Szépművészeti is úgy vette át filiáléként a Vasarely Múzeum működtetését 1987 elején, hogy az anyaintézmény maga is az előző évinél kisebb költségvetésből gazdálkodhatott, ennek ellenére az új múzeum 1987. május 8-án megnyílt. A fennmaradt iratokból az a kép rajzolódik ki, hogy Aczél jelentős, de elsősorban informális szerepet játszott a Vasarely-művek Magyarországra kerülésében és a múzeum létrejöttében, mert bár aláírása egyik iraton sem szerepel (a Szépművészeti megbízását például Pusztai Ferenc miniszterhelyettes írta alá, a megnyitón Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter beszélt), az alapítással kapcsolatos egyes iratok Aczél titkosított hagyatékában, az azt felügyelő kuratórium külön engedélyével kutathatók, emellett egy 1987. április végi keltezésű – párttitkári – levél megköszöni közbenjárását, egyben meghívja a néhány nappal később tartandó megnyitóra. Az esemény – a Kassák Múzeum megnyitásával ellentétben – kiemelt protokollrendezvényként zajlott, több száz meghívottal, költséges cateringgel, itt adták át az építészek kitüntetését, és maga Vasarely is mondott beszédet, bár ez a művész akkori egészségi állapota miatt előzetesen nem volt biztosra vehető.

A Szépművészeti Múzeum modern gyűjteményét ekkor Czifka Péterné vezette, ő felügyelte a művek kiválogatását és átszállítását, kurátora volt az első állandó kiállításnak, miként a Szépművészeti 1982-es tárlatának is, a katalógust Geskó Judit állította össze. A Vasarely Múzeum vezetésével ideiglenesen Tóth Ferencet bízták meg, az igazgatói pályázatra jelentkezők közül a korábban Szolnokon dolgozó, ekkor a minisztériumból érkező Egri Máriát választották ki, aki 1998-ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be ezt a pozíciót. Ugyancsak a múzeumban dolgozott amolyan mindenesként, tanácsadóként – Vasarely kérésére – Makk György, aki rokonaként folyamatosan tartotta is a kapcsolatot a művésszel, így ő ily módon haláláig követhette az intézmény programját. 2006-ban az épület egyik részében kapott helyet a Maurer Dóra vezette Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület (OSAS), amely a mai napig itt rendezi kiállításait.

Megjelent: MúzeumCafé 46. szám (Gréczi Emőke: Hogyan lett kulturális központ a komáromi várkapitány birtoka? Óbuda „kis múzeumnegyede” a Zichy-kastélyban)