A Magyar Vidék Múzeumok Szövetsége: A Magyar Vidék Múzeumok Szövetsége, értesülvén arról, hogy a MNB négy év alatt harmincmilliárd forintot szán műtárgyvásárlásra, összegyűjtötte harminckét tagintézménye erre vonatkozó javaslatait. A legnagyobb magyar múzeumi szervezet a magyar műkincsállomány csaknem felét őrző vidéki múzeumok képviseletében elsősorban olyan műtárgyakat, tárgyegyütteseket talált vásárlásra érdemesnek, amelyek a gazdag és összetett vidéki múzeumi gyűjtemények eddig kialakult szerkezetébe illeszkednek, és az intézmények gyűjteménygyarapítási stratégiájának megfelelően a gyűjtemények komplexitásának erősítését szolgálják.
A javaslatok között kiemelkedően értékes műtárgyak szerepelnek. Ilyen például Ferenczy Károly (1862–1917) Tengerparti táj című festménye, amelyet tulajdonosai, Elizabeth és Andrew de Lessner eladásra kínáltak fel a szentendrei Ferenczy Múzeumnak, huszonötmillió forintos vételi áron. A kép megszerzése révén a szentendrei Ferenczy Múzeum országosan egyedülálló Ferenczy-gyűjteménye kiemelkedően értékes tárggyal gyarapodna. A megyei hatókörű városi múzeumok közül az egyik legjelentősebb, országosan, sőt határainkon túl is híres és elismert a Savaria Múzeum természettudományi gyűjteménye. A gyűjtésben, kutatásban, feldolgozásban egyaránt kiemelkedő teljesítményt nyújtó intézmény szeretné megszerezni Rozner István futóbogár (Coleoptera: Carabidae) gyűjteményét. Rozner István az egyik legaktívabb amatőr bogarász hazánkban. A teljes futóbogár-gyűjtemény 10.130 példányból áll, eladási ára 884.000 forint. A Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum Szerzeményezési Bizottsága megállapította, hogy a megvásárlásra felterjesztett gyűjteménytest illeszkedik az intézmény által elfogadott gyűjteményfejlesztési koncepcióba. A gyűjtemény a Magyar Természettudományi Múzeum futóbogár-kollekciója után az ország egyik legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye. Tudományos jelentősége mellett eszmei értékét emeli, hogy szinte kizárólag magyar koleopterológus gyűjtése, valamint hogy az anyag a Palearktikum olyan területeiről származik, ahol az instabil politikai helyzet, a háborús bizonytalanság (például Észak-Afrika, Szíria), illetve hol a gyűjtési tilalom következtében napjainkban már nem lehet gyűjteni (Törökország).
A Savaria Múzeum Természettudományi Gyűjteménye bővítéséhez egy másik kollekció megvásárlása is fontos hozzájárulás lenne: ez Király Gergely és Mesterházy Attila herbáriumi gyűjteménye. A kollekció a nyugat-magyarországi-peremvidék földrajzi nagytáj területén az utóbbi két évtizedben gyűjtött növények példányait tartalmazza, a mintegy 2500 lap összértéke 2500 euró. A Savaria Múzeum az egyik legfontosabb magyarországi kortárs művészeti központ, és regionális összefüggésben is kiemelkedő a szerepe. Nem véletlen, hogy a gyűjtés és gyarapítás iránya is hasonló: az egyik megvásárolni szándékozott gyűjtemény Ivan Ladislav Galeta hagyatéka. Galeta művészeti tevékenysége az elmúlt évszázad hatvanas éveiben kezdődött, amikor csatlakozott azoknak a zágrábi alkotóknak a köréhez, akiknek érdeklődése a mediális és újító kezdeményezések felé fordult. Ezen alkotók új utakat kerestek a művészetnek abban a tartományában, amely új művészeti gyakorlatként vált ismertté, megkísérelve egymásba olvasztani képző- és filmművészeti, antropológiai, irodalmi, valamint az alkalmazott tudomány terén szerzett tapasztalataikat. Akkoriban Galetára különösen erős hatást gyakorolt a radikális kísérleteket és alternatív filmes törekvéseket népszerűsítő GEFF (Genre Film Festival), az avantgárd zene világfesztiválja, a Zágrábi Zenei Biennále, amelynek a későbbiekben több projektet készített, továbbá a Nove tendencije háttérintézményének bizonyuló zágrábi Galerija suvremene umjetnosti (Kortárs Művészetek Galériája), különösen pedig a 3. és 4. Tendencije (1965; 1968–69) elnevezésű rendezvény, ezek fordulópontot jelentettek a képzőművészet, a technológia és a tudomány (kibernetika, vizuális kutatások) kapcsolatában. Galeta és a hetvenes évek egész konceptuális nemzedéke számára fontosnak bizonyult a zágrábi Egyetemi Központ Galériájának (Galerija SC) az elindítása, amelynek feladata elsősorban a fiatalabb nemzedékek felkarolása, bemutatása volt. Galeta alkotói formálódásában sorsdöntő szerepet játszott az ugyancsak az Egyetemi Központ keretében létrejött Multimédia Kutatások Központja (MM Centar), amelynek 1977-ben ő lett a vezetője és programszerkesztője. A nyolcvanas évek közepéig a Mulitmédia Kutatások Központja, 1990-től pedig a Filmoteka 16 volt az a hely, ahol Galeta programszerűen bemutatta a kísérleti és kutatói szellemmel áthatott film- és videoművészet különféle irányzatait, hogy aztán 1993-ban a zágrábi Művészeti Akadémián társalapítóként részt vegyen az animációs film és az új médiumok tanszékének elindításában. A hagyaték a legújabb művészeti törekvések bemutatását is lehetővé tenné a múzeum számára a new media reprezentatív közép-európai képviselőjének hagyatéka révén.
Hasonlóan jelentős az Írokéz Gyűjtemény néven ismert magánkollekció, amely reprezentatívan képviseli a kortárs magyar művészetet, amely a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum Szombathelyi Képtár tagintézményének profiljával megegyezik. A képtár gyűjteményébe méltó helyre kerülne Pados Gábor kollekciója. Dóczi László (1943–2012) A nagy permetező (2002) című festménye a Szombathelyi Képtár gyűjteményének gyarapításához lenne fontos (ötszázezer forint az ára). A 2012-ben elhunyt zalaegerszegi születésű festőművész a pécsi Tanárképző Főiskolán szerezte első rajztanári diplomáját, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán képezte tovább magát. 1974-től tanított a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán rajzot és művészettörténetet több generáció számára. Művészete csendben, szinte észrevétlenül bontakozott ki, talányos, meseszerű képei megragadják a néző fantáziáját. Sajátos, sejtelmes környezetet teremtett figuráinak, ahol a természet elemei, élőlényei, kedvenc tárgyai és élményeinek vetületei mind békésen beleférnek. Lezárult életművéből egy válogatást már bemutatott a Szombathelyi Képtár 2013-ban, amelynek során a közönség megismerkedhet a legutolsó, addig be nem mutatott munkáival is.
Az egri Dobó István Vármúzeum a Péterváry-hagyaték száz darab magyar és török vonatkozású fegyverkollekcióját javasolta megvételre, ötvenmillió forint értékben. Ez az anyag a várbéli állandó kiállítás európai rangú részét képezhetné. Az Egri Képtárban kiállított festmények legnagyobb része az érseki Líceumi Múzeumból került át az akkor alapított Heves megyei – Városi múzeumba az 1949–50-ben lezajlott államosítások eredményeként. Ez Egri érseki palota turisztikai beruházása kapcsán előreláthatólag harminc tárgy kerül ki az ottani kiállításból. Ezek pótlására az egri múzeumi szakemberek egy válogatott műtárgyegyüttes vásárlását tartják érdemesnek, amely kiváló állapotú, és megszerzésével a múzeumi gyűjtemény európai rangját erősítenék. Az anyagban az alábbi művek találhatók: nápolyi festő: Evangelista Szent János (17. század közepe, olaj, vászon, jelzés nélkül, 2.200.000 forint); Gregorio Pagani (1558–1605): Keresztelő Szt. János (olaj, vászon, 165 × 104 cm, 20.000.000 forint); Giacomo dal Po (1654–1726): Szent György legyőzi a sárkányt (olaj, vászon, 50 × 64 cm, 3.000.000 forint); Giuseppe Bartolomeo Chiari (*1654, Róma): Szt. Klára az oltáriszentség segítségével elűzi a szaracénokat (1700 körül, 8.000.000 forint); Francesco Albotto (*1721, Velence): Velencei látkép a Canale Grandéval (olaj, vászon, 50 × 74 cm, 24.000.000 forint). A művek értéke tehát összesen 57.200.000 forint. Az egri Kepes Intézet világviszonylatban is jelentős gyűjteményével, az állandó kiállításon bemutatott Kepes-hagyatékkal a Dobó István Vármúzeum mellett a város másik fontos intézménye. A múzeum a hagyaték további, mintegy ötvenmillió forint értékű műtárgyainak megvásárlásával és kortárs művészeti anyaggal bővítené gyűjteményét.
A kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum nemcsak a névadó művész révén, de kiemelkedően értékes festménygyűjteményének is köszönhetően kivételes jelentőségű vidéki múzeumi központ. Ennek gazdagítására, teljesebbé tételére magángyűjtő által fölajánlott képeket vásárolna: Kunffy Lajos: Tanácskozó cigányok (1911, olaj, vászon, 130 × 162 cm, húszmillió forint); Rippl-Rónai József: Kunffy Lajos portréja (1907, pasztell, papír, 65 × 50 cm, négymillió forint). Az itteni természettudományi anyag gyarapítását pedig egy mintegy négyezer darabos kaposvári ásványgyűjtemény megvásárlása révén tervezi a múzeum. A vidéki múzeumok vételi javaslatainak mindegyike szorosan kapcsolódik a javaslatot tevő múzeum gyűjteményéhez, egyúttal regionális, országos, de európai viszonylatokban is kiemelkedő értéket képviselne; emellett láthatóan nemcsak a képzőművészet terén terveznek, hanem az egyes múzeumi gyűjtemények komplex jellegét figyelembe véve alakították ki elképzelésüket.
Illusztráció: Kovács Lehel
Megjelent a MúzeumCafé 41. számában, 2014. június-július
Gerhardt Ferenc (MNB) válasza
Mravik Ferenc (művészettörténész) válasza
Monok István (MTA Könyvár) válasza
