1956 nyarán igazán forradalmi kísérletnek lehettek tanúi a Műcsarnok látogatói, amikor felkeresték a Kertészet a magyar képzőművészetben című tárlatot: a kurátorok lényegében kiválasztottak egy megbecsült (kétkezi) foglalkozást és ebbe kapaszkodva állítottak fel egy impresszionista, posztimpresszionista tárlatot, ahol kertészekről szó sem volt, kertekről is alig, ellenben egész egyszerűen tájképeket tettek láthatóvá, olyanokat, amilyeneket a megelőző években nem volt mód kiállítani. A korabeli kritika rendesen kiosztotta a szocialista realizmus szigorú kultúrpolitikáját, egyben üdvözölte, hogy a stílushatárokat végre tágabbra nyitották, beengedték Ferenczyt és a nagybányaiakat, nem beszélve Csontváryról. A Zarándoklás a cédrusokhoz felbukkanása több szempontból is váratlan húzás: először is mert Csontváryt egyébként nem állítottak ki sehol, emellett pedig mi köze ennek a képnek a kertészethez…
A jelenből mintha mindenkinek egy kicsit elege lenne, ezért olyan népszerűek a közösségi oldalakon a múltba révedő csoportok, a települések, kerületek retró képgyűjteményei, az archívumokból való válogatás, nosztalgia minden iránt, ami legalább negyedszázaddal ezelőtt történt. Ebbe a trendbe illeszkedik a Műcsarnok Időgép projektje, amely az intézmény honlapján és a legnépszerűbb közösségi oldalon is kínál válogatást a Műcsarnok archívumából, az 50-es évektől napjainkig, de nem csak néhány fotó megosztása erejéig, hanem korabeli dokumentumok, újságcikkek segítségével részletezi az adott kiállítás hátterében húzódó vitákat, kultúrpolitikai akciókat, a koncepciót és a fogadtatást.
Az oldal közel két éve indult, de a kedvelők számából úgy tűnik, hogy jóval kevesebben értesültek a létezéséről, mint ahányan érdeklődnek a téma iránt, holott néhány poszt igazi lájkmágnes lehetne. Ilyen például az emlékezetes 1957-es Tavaszi tárlat archív anyaga, amelyen láthatóan szívesen élcelődtek a korabeli vicclapok, hiszen aktokat is kiállítottak, hosszú évek után először! Láthatók az 1969-es Amerigo Tot kiállítás megnyitójának képei, egy összeállítás az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás anyagából, 1950-ből – ezzel a tárlattal zárult le az eltévelyedett, „formalista” művészet korszaka. 1972-ben Chagall kiállítás volt a Műcsarnokban, még a művész életében, hála a Kulturális Kapcsolatok Intézetének, az 1982-es Moszkva, a Szovjetunió fővárosa című kiállítást pedig még egy divatbemutatóval is megkoronázták, ki tudja, miért. Az ezidáig utolsóként feltett sorozat Victor Vasarely 1969-es retrospektív tárlatára emlékezik, amely a mester jelenlétében nyílt, a megnyitó tömege és a dedikálásra várók sora jelzi, hogy valóban egy világsztár tisztelte meg jelenlétével a Műcsarnokot.
Az Időgép vállalkozás nagyszerű ötlet, a kincseket rajtő archívumban már nekünk is volt módunk kutatni, többek között a Múzeumcafé „rendszerváltós” írására készülve. Ami kicsit gyengíti a projektet, hogy a posztokban nem szerepel a képeken látható emberek neve, de ezt egy admin bármikor pótolhatja. Nagy szükség lenne rá!
Illusztráció: Műcsarnok Időgép Facebook oldal