Boldog-boldogtalan sorban állt egy közös fotóért, egy autógrammért, egy mondatért, pedig közel sem akkor sztárok (a magyarországi köztudatban biztosan), mint Damien Hirst vagy akár mint Lucian Freud volt. A Ludwig Múzeum kiválóan felvezette a kiállítást, a két művész (bocsánat: két ember, egy művész) pedig tökéletesen alkalmas volt erre a szerepre.

Adva van egy tárlat Budapesten, az angol kortárs művészet elismert két alkotójáé, Gilberté és George-é, pontosabban Gilbert és George-é, monumentális, falnyi méretű fotóalapú, komoly társadalmi üzeneteket közlő művekkel, háborúról, iszlámról, Európáról. És adva van a két alkotó, talán azért, mert maguk is tárgyai a műveknek, vagy azért, mert hihetetlen figurák a kockás öltönyükben, az egyforma vagy egymásra rímelő nyakkendőikkel, de jelenlétük annyira erős volt már a délelőtti sajtófogadáson, majd az esti megnyitón is, hogy lényegében „kitakarták” a műveket. Ritkán látni, hogy ilyen rajongás venne kerül kortárs művészeket, azt pedig még ritkábban, hogy ők ezt becsülettel, netán szívesen fogadják, az esetlenség látszatával, már-már megkoreografáltnak tűnő mozdulatokkal, Monty Python-szerű gesztusokkal. A közösségi oldalakat pillanatok alatt elárasztották a repülőtéren, a Ludwig Múzeum tereiben, a kertvendéglő kockás abroszos asztalánál készült fotók: Gilbert és George megérkezik, beszédet tart, tortát vág, vacsorázik, dedikál.

A közönséggel és a médiával való ennyire erős kapcsolat része a művészetüknek, a műveik főszereplői ők maguk, a társadalmi érintkezés különböző szituációiban való részvételükkel éppúgy kifejeznek, mint a képekkel. 1992-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállításuk alkalmával egy rövid film is készült róluk: a rendszerváltás után éledező, de még a szocialista évtizedek nyomait viselő pesti belvárost járják, kézműves cipőt tapogatnak, egy presszó sarkában borozgatnak, kirakatokat nézegetnek kissé elveszettnek látszva, miközben tömör mondatokban elmondják, hogy milyen jól mulatnak… A kisfilmet talán sosem látták korábban, most meglepetésképpen levetítették nekik a megnyitó előtt. A nézők mulatnak, ők nem – ennél jobban semmi sem bizonyítja, hogy minden koreográfia, minden hallatlanul profi módon eltervezett.

Fontos művészeket és fontos műveket hozott a Ludwig Múzeum. A művészek elutaztak, most – szeptember 24-ig – érdemes egy kicsit több időt tölteni a művekkel.