Ünnep a MúzeumCafénak és remélhetőleg ünnep a hazai művészettörténész szakma számára a MúzeumCafé könyvek 3. darabjának megjelenése: Tóth Ferenc, a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni Gyűjteményének munkatársa írta meg a magyarországi művészeti gyűjtemények 1802 és 1906 közötti történetét Mű-Kincs-Tár címmel. Mi történt Széchényi Ferenc ajándékozási szándékának hivatalossá tételétől a Szépművészeti Múzeum megnyitásáig?

A bő évszázad történetét átfogni ezen a felületen reménytelen és haszontalan vállalkozás lenne, ezért csak néhány érdekes adatot emelünk ki, kedvcsinálónak az ismét pazar kivitelű, a Salát Zalán Péter, Németh Dániel és Suszter Viktor tervei szerint, Katyi Ádám betűivel készült kötetből.

A függelékben közölt idővonal szerint kissé megkésve nyitott meg a Magyar Nemzeti Múzeum (amely a képtárat is magába foglalta évtizedekig), a Szépművészeti Múzeumról nem is beszélve, ám a késlekedés nyilván magyarázható azzal, hogy az ország sem volt önálló, minden ajándékozói és alapítói szándékot osztrák uralkodói jóváhagyással lehetett csak érvényesíteni. A legnagyobb nyugat-európai képtárak 1781 és 1838 között nyíltak, a British Múzeum már 1759-ben!

Köztudott, hogy Széchényi Ferenc könyvtára felajánlásával kezdődik a magyarországi közgyűjtemények története, az viszont kevéssé ismert adat, hogy döntését Napóleon Bécshez közeledése sürgette: Cenken (Nagycenken) nem érezte biztonságban a gyűjteményét. Már Pesten volt az anyag, amikor Napóleon elfoglalta Bécset, ekkor Temesvárra mentették a könyvtárat.

Mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogy milyen felelősséggel járt a múzeumőri cím, az ezt szabályozó rendelet ugyancsak a függelékben olvasható. Eszerint a múzeumőr volt a múzeum „kurátora” (mai kifejezéssel), kutatója, gyűjteménykezelője, a gyűjtemény gyarapításának irányítója, aki nyitvatartási időben mindig jelen van a múzeumban. És ő őrzi az intézmény kulcsait, ez pedig a létező legnagyobb felelősség. Az első felhívás alkalmával még csak könyvtárőrt kerestek (hiszen a gyűjtemény javarészt kéziratos és nyomtatott könyvekből, metszetekből állt), a felhívásra Csokonai Vitéz Mihály is jelentkezett, de nem őt választották.

A könyvtár első otthona – múzeumépület híján – a II. József által feloszlatott pálos rend csodálatos barokk kolostora volt a mai Egyetem téren, az ELTE jogi kara épületének helyén. Az önálló múzeumépület tervezése negyven évvel a tényleges megnyitás előtt elkezdődött, a Nemzeti Múzeum épületét csak az 1840-es évek közepétől kezdhették belakni a múzeumi tárak. Időközben ugyanis a könyvtár mellett létrejött az önálló természeti tár, miután Festetics Julianna 1808-ban az államnak ajándékozta ásványgyűjteményét, de bekerült Széchényi éremgyűjteménye is Cenkről. A múzeum tisztviselői az épület földszinti lakrészeibe költöztek, Kubinyi igazgató tízszobás lakást kapott. Ekkor jött létre a néprajzi tár, Reguly Antal finn-ugor gyűjteményének bekerülésével.

Az első szándék már 1817-ben felmerült, hogy az Országos Képtár, majd a Szépművészeti Múzeum alapjául szolgáló Esterházy-képtár Pestre kerüljön a család máriahilfi nyári rezidenciájából, de a tényleges átvételre egy, kiállításra alkalmas épület megépítéséig várni kellett. Ez az épület a Magyar Tudományos Akadémia 1865-ben átadott otthona volt, évtizedekig itt várta a kutatókat és a látogatókat a képtár.

A Nemzeti Múzeum legendás igazgatója, Pulszky Ferenc hatalmas magángyűjteménnyel rendelkezett. Ez ma már elképzelhetetlen helyzet, de legalábbis nem éppen etikus. Fia alig harminc évesen lett az Esterházy-képtár igazgatója, akinél attraktívabban senki sem bővítette a majdani önálló képzőművészeti múzeum gyűjteményét, az ebből adódó félreértések vezettek tragikusan korai halálához, így már nem is élhette meg a Szépművészeti Múzeum megnyitását.

A Szépművészeti Múzeum épülete akár az Újvásártéren (a mai II. János Pál pápa téren) is felépülhetett volna, ha az eredeti forgatókönyv valósul meg. Végül a Műcsarnok, az Országos Mintarajziskola és az Epreskert közelsége döntött az Andrássy út végének kiválasztása mellett.

De itt már egy új történet kezdődik, amelyet Tóth Ferenc egy másik kötetben fog megírni, szándékai szerint.