A név hallatán nyilván kevesen azonosítanák be a Mátyás-templomot (más néven Koronázó Főtemplomot, Budavári Nagyboldogasszony-templomot), amelyről évszázadok óta élő városi legenda, hogy ezer éves, holott „csak” majdnem nyolcszáz. Az utóbbi évek egyik legnagyobb kutatási projektjének végére került pont azzal, hogy két helyszínen megnyílt ezt a nyolcszáz, fordulatokban gazdag évet felölelő kiállítás.
Egy ilyen intézmény, épület sorsán keresztül gyakorlatilag megrajzolható a teljes magyar politika- és társadalomtörténet, a tatárjárást követő új államalapítástól Budavár fénykorán és a török uralmon át a sok évtizedes rekonstrukciós kísérletekig, a koronázásoktól az ostromon át az Állami Egyházügyi Hivatalig, a történet pedig – mostanáig – a 2013-ben befejezett rekonstrukcióig tart. Számos legenda kering az épületről, ezek egy része tény, a többi mítosz, a Budapesti Történeti Múzeum tárlata most mindegyiket a maga helyén kezeli. Többek között azt, hogy egy régi Buda-ábrázolás (Schedel-krónika) alapján tévesen egy olyan tornyot hittek a részének (és rá is is építették volna, ha Henszlmann Imrére hallgatnak), amelyik egy másik templomhoz tartozott. Hogy hiába volt Fehérvár a királyok városa, sokáig koronázási és temetkezési helye, amikor az uralkodó Budára érkezett (az ünneplő nép jelenlétében), első útja mindig a templomba vezetett. A török elhordott az épületből minden keresztény relikviát (azóta sem tudni, hol vannak, vagyis bárhol lehetnek, a világ bármelyik pontján), azonnal átalakította iszlám imahellyé, amely így másfél évszázadig Eszki dzsámi (Öreg mecset) néven működött. Ma használatos nevét a 19. században kapta arról a tornyáról, amelyen megtalálható Mátyás címere. (Mai ésszel kicsit nehéz elképzelni, hogy Mátyás idején a plébános „mellékállásban” az uralkodó asztrológusaként is működött. Bár ki tudja, a kettő közül melyik volt a mellékállás.)
A BTM üvegezett udvarán látható Schulek Frigyes négy méter magas makettje, amelyet a felújítás (pontosabban: átépítés) kapcsán saját kezűleg készített – az önmagában is impozáns műtárgy a II. világháborúban – a Városházán, ahol akkor őrizték – 70 százalékban megsérült, de túlélte. Az építésznek nem volt könnyű dolga, ugyanis az épületet addigra (1873-ra, amikor az első megbízást kapta) annyiszor átépítették, hogy a toldozások elbontása után „szétnyílt, mint a rózsa”. Mintegy 4700 lapnyi terv, dokumentáció maradt fenn Schulektől és műhelyétől, ezeket jelenleg a Kiscelli Múzeumban őrzik, jó néhány a tárlaton is helyet kapott. Ahogy azok a csodálatos ornamentika-tervek is, amelyek többségét Székely Bertalan készítette angol mintakönyvek alapján. Már a templom újkori történetéhez tartozik Ferenc József és IV. Károly koronázása, ez utóbbiról Rippl-Rónai csodás műve is fennmaradt, miként a Lechner Jenő által tervezett uralkodói székek, amelyek azért ilyen egyszerűek (persze nem azok), mert a tervező versenyt futott az idővel (és a háborúval, nyilván).
A kiállítás folytatódik a templomban, ahol neves adományozóktól származó miseruhákat, eredeti Zsolnay-díszeket, szentek ereklyéit láthatja a közönség. Mindkét tárlat október 18-ig látogatható, és lehet, hogy nem is elég egyszer felkeresni.
Illusztráció: A Mátyás-torony építésének kezdete a nyugati oromzat elkészültét követően, 1890 körül (forrás: BTM)
