Franz Xaver Messerschmidt Ásítójának és Munkácsy Mihály Ásító inasának párosítása eddig még senkinek sem jutott az eszébe, ehhez az kellett, hogy két francia kurátor eljöjjön Budapestre és szűz kézzel beletúrjon a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe. A két figura egymás mellett tényleg extrém látványt nyújt a Musée du Luxembourg kiállítóterében.
Egy európai turné újabb állomásán jár a két budapesti múzeum válogatása: a képek egy része Milánóból érkezett, Párizs után pedig - egy kis pihenőt beiktatva – jövő tavasszal Madridba megy tovább, a Thyssen-Bornemisza Múzeumba. Most tehát a francia főváros egyik leglátogatottabb kiállítóhelyén jár, ahová 120 ezer ember akkor is bemegy megnézni az aktuális kiállítást, ha a kurátori koncepció szerint üres falak várnák a látogatókat. (Ez nem a párizsiak megvezethetőségét jelzi, hanem azt, hogy ők mindig múzeumba járnak). Azért persze nem mindegy, hogy mivel veszi fel a versenyt a Musée du Luxembourg, ezúttal is egy Anselm Kiefer retrospektív, egy Suzanne Valadon, Maurice Utrillo, André Utter közös tárlat, Picasso szoborkiállítás és egy Carambolage című érdekes összeállítás Giacomettitől Rembrandtig, a Grand Palais-ban - ez a választék elenyésző része. (Nem beszélve Louis Vuitton pazar múzeumáról, pontosabban annak pazar épületéről, amit most mindenki látni akar.) Ezzel a kínálattal néz szembe Rippl-Rónai József Kalitkás nője: Tiepolo, Manet, Goya, El Greco és Cranach helyett hirdeti a kiállítást szerte a városban, pontosabban a francia fél döntött úgy, hogy az előbbiek helyett Rippl-Rónainak kell eladnia a programot, és láthatóan a helyiek biztosak a dolgukban.
A kurátori (Laurent Salomé és Cécile Maisonneuve) koncepció szerint a Budapesten kiválasztott művek társasjátékot játszanak egymással, így több teremben sem hagyományos időrendi tematikát látni, hanem témák szerint összerendezett műveket, mint a vallási utalások vagy a karakterek termét, ahol időben és térben máshonnan érkezett alkotók képei felelnek egymásnak, mint a két ásító: az egyik 18. századi német, a másik késő 19. századi magyar. Ugyanilyen érdekes párosítás, még ha időben és térben nincs is nagy különbség, Ferenczy Béni korai egészalakos Fiatal férfi bronzszobra Bortnyik Sándor Új Ádám és Évája mellett.
A kiállítóság fontosságát jelzi, hogy a sajtónapon folyamatosan tele voltak a termek, a megnyitó estéjén pedig, ugyan több hullámban fogadták a vendégeket (volt VIP és extra VIP), hosszú sorok vártak a beengedésre és az alapos táska-kabát-zsebek átvilágításra, ami nélkül ma egyetlen komolyabb párizsi intézménybe sem lehet bejutni. (A minden bejáratnál kifordítandó zsebek, kigombolandó kabátok, a hónapokkal ezelőtti merényletek helyén folyamatosan égő gyertyák és a váratlan helyeken felbukkanó gépfegyveresek állandóan emlékeztetnek arra, hogy ez a város a bohém alapkedélye ellenére egyfolytában retteg.) A kiállítás jelentőségteljes eseménye Párizs kulturális színterének, és nem utolsósorban a helyi magyaroknak, akik közül jó néhányan kivárták a sorukat a beengedésnél: így Hantai Simon özvegye, aki boldogan látta viszont bő fél évszázad után a kedves budapesti képeket és ezúton is megköszönjük Karinthy Judit segítségét – Cini nevelt lánya, a rendező Márton testvére fordította nekünk a francia kurátorok szavait.
Egy kiállításról alkotott képet erősen tematizál az ajándékbolt választéka, hogy mely művekkel tervezik vinni a programot. Nos, ezúttal Rippl-Rónai említett képe mellett egyértelműen Messerschmidt Ásítója és Szinyei Merse Pál Pacsirtája a kiválasztott: az előbbitől több méretben asztali érdekesség (levélnehezék?) is kapható, Szinyei képéről pedig tényleg minden készült és kínálja magát a váratlanul gazdag ajándékválaszték között, ahol a magyar irodalom legjavának franciára fordított kötetei és a Budapest-albumok mellett egy teljes Jancsó retrospektív is megtalálható, DVD-n. Tényleg nagyon komoly a kínálat, ami teljes mértékben helyi kezdeményezés.
Bár a milánói kiállítás gazdagabbnak tűnt, mindenképpen a párizsi a fontosabb, egész egyszerűen mert ebben a közegben, ebben a múzeumban és ebben a városban nagyobb az ereje minden kiállított műtárgynak. A katalógus minden párizsi múzeumshopban az első polcok egyikén megtalálható, aki most belép a Pompidou, a Louvre, a Grand Palais vagy a Picasso Múzeum boltjába (nyilván a többiben is, de ezeket magunk is láttuk), már az ajtóból észlelheti, hogy Rippl-Rónai a városban van.
