A közelmúltban két család döntött úgy, hogy gyűjteményükkel – benne tizenöt, eddig ismeretlen Vaszaryval – nem a műtárgypiacra rohan, hanem a Magyar Nemzeti Galériának adományozza. Ismervén Vaszary árait, ez hihetetlen nagy ajándék és nagyvonalú gesztus volt az örökhagyóktól.
A hazai múzeumok gyűjteményei ma már a legritkább esetben tudnak vásárlás útján gyarapodni, ugyanakkor a múzeumok egyik alapvető funkciója – a kutatás és a kiállítás mellett – a műtárgyak gyűjtése. Ilyenkor mérhető fel leginkább annak a két végrendeletnek az értéke, amely a közelmúltban Vaszary Jánosnak tizennégy művét juttatta a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe. Bár 2007-ben a múzeum rendezett egy nagyobb kiállítást a művész életművéből, ám ahogy sosem lehetnek teljesek a retrospektív kiállítások, sőt, még a teljesség igényével összeállított életmű katalógusok sem, így Vaszary esetében is hat évvel később felbukkantak olyan festmények és grafikák, amelyek árnyalják a festő egyes korszakairól alkotott képet.

Szilvay Gyula ugyan tisztviselőként dolgozott a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. budapesti központjában, az egyetemen hallgatott művészettörténeti kurzusok nem múltak el nyomtalanul: megtakarított pénzén műtárgyakat vásárolt. Egykori gyűjteményéből a Galéria mostani kamara kiállításán – néhány portré kivételével – inkább csak Vaszary műveit láthatjuk, a névsor (Frank Frigyes, Diener-Dénes Rudolf, Kmetty János, Bene Géza) láttán vélhető, hogy a párizsi iskola színgazdag művészete állt az ízléséhez közel. Lánya, a közelmúltban elhunyt Szilvay Mária végrendeletében a Galériára bízta apja gyűjteményének darabjait, köztük hat képet Vaszarytól.

Isseni Iszer István gyáros és felesége Révész István (festő és gyűjtő) révén Vaszary baráti köréhez tartozott, a művész többször is megfestette Simkó Lola, a gyűjtő felesége portréját, aki 1956-ban a németországi emigrációba magával vitte az apjától maradt műveket. Idén Hannoverben hunyt el, az ő végakarata szerint most kilenc Vaszary-képpel gazdagodott az MNG kollekciója.

Mivel a két gyűjtemény az 1920-as évektől kezdett épülni, így a Vaszary életműnek az utolsó közel két évtizedét reprezentálja a tizenöt alkotás, amelyek között akad csendélet, akt, itáliai tengerparti jelent és Golgota-téma egyaránt. A Gergely Mariann és Pleszviny Edit kurátorok által megrendezett kamara kiállítás 2014. február 2-ig látható, ahol a képek mellett egy, a két család archív fotóiból összeállított montázs fogadja a látogatókat.